Sziasztok!
Ma megérkeztem egy “új” történettel.
Egyszer már megszületett.
Tétova szavakkal, túl sok érzéssel és túl kevés tudással.
A neve “A Pokol Valódi Tüze” volt. Egy fanfiction, amit úgy szerettem, ahogy az ember az első alkotását szereti: vakon, szenvedélyesen, hibákkal telve.
Mára viszont már elégette magát.
Beleveszett az emlékezet ködébe.
De most… újjászületik.
Nem ugyanaz, és mégis.
Nem fanfic többé, hanem valami sokkal személyesebb. Egy regény, ami főnixként emelkedik ki a saját hamvaiból. Mélyebb, érettebb, őszintébb — minden szó mögött ott izzik az, amit azóta tanultam az írásról, a szeretetről, a veszteségről és arról, hogyan lehet a legnagyobb fájdalmat is színes cukorkákban elrejteni.
Tudom, azt mondtam nem tűnök el, és most mégis évekkel később jelentekezem csak újra, de remélem ezzel kárpótolhatom azokat, akiknek csalódást okoztam.
A történetem lángból lett, csendben nőtt,
és ma végre hangot ölt.
Tartsatok velem és az “AcélSzívek” című új regényemmel, ha egy jó kis érzelemdús, romantikus, fantasy-thrillerre vágytok! ❣︎
