Blackrose out.
Hát… sziasztok!
Az a helyzet, hogy miután megírom a Beating heart-et, elhagyom a Wattpadet. Végleg.
Nem leszek jelen, de a történeteim fent maradnak.
Nem szeretnék többet az írással foglalkozni, mert rájöttem, hogy nem éri meg. Minden szó, amit beleírtam a regényeimbe, egy darab volt a szívemből, de már úgy érzem, nem tudok semmit adni.
Minden vágyam volt, hogy egyszer kiadjanak, ezért fektettem bele ennyi energiát, de végül rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is szeretném és adok szívvel, nincsenek olyan kapcsolataim, hogy ez megvalósuljon. Én szerettem volna Nektek olyat adni, amivel nem csak egy klisés sztorit írok, hanem amiből tanultok és másképp néztek a Világra vagy magatokra. Amivel elfogadjátok magatokat, a másikat. De úgy tűnik, ez a kiadóknak nem kell, és egyre jobban érzem, hogy a Wattpaden is kezd csappanni az olvasottságom, és ezzel azt érzem, már nem éri meg csinálnom.
Volt pillanat (most is van), amikor sírtam, dühöngtem, miközben a sorokat pötyögtem be a dokumentumban, mert tudtam, a szívemet adom bele, de mégsem fog annyi emberhez eljutni, amennyihez én szeretném. Jó akartam valamiben lenni; de ebben is csak középszerű vagyok és maradok is az.
Én alkotni akartam olyat, ami sok emberhez elér, és a szívébe zárja, de nem vagyok elég jó, hogy többet adjak.
Ezért is döntöttem, hogy a Szívdobbanás után elhagyom a Wattpadet és befejezem az írást. Nincs motivációm rá, nem éri meg belefektetni annyi energiát. Elfáradtam. Elfáradtam abban, hogy azt hittem, jó amit csinálok, de mégsem elég jó, hogy kiadjanak. Tudom, hogy van hova fejlődnöm, tudom, hogy sosem leszek egy Stephen King, de úgy gondoltam, hogy egyszer talán könyvként fog megjelenni a regényem. Tévedtem és már nem is érdekel.
Tényleg elfáradtam, hogy bizonyítsak magamnak, másnak, és tudom, jobb lesz így a lelkemnek.
Még nem búcsúzkodok, még van egy pár fejezet a Szívdobbanásból, addig nem