"- Nem tetszik ez nekem. - szólalt meg egyik reggel Csónakos.
A fiúk éppen a konyhában tömték magukba Weisz anyjának a süteményét, amit azzal a címszóval kaptak, hogy: szegény fiatalokra nincsen aki süssön.
- Ne nyafogj már Andris! Nem te alszol napok óta a kanapén. -szólt közbe Nemecsek- Szegény Richter...
- Nekem a Richter sem tetszik!
- Szerencséd van! -kiabált rá Csele és tarkón legyintette Csónakost."