Kedves Követőim és Olvasóim!
Lehet, hogy a következő soraimmal nem leszek népszerű, de egyszerűen muszáj kimondanom azt, ami már egy ideje eléggé aggaszt, illetve egy kicsit zavar is...
Sokan írtok a történeteimhez, illetve nekem privátban, hogy ti hogy képzelitek el egyes könyveim folytatását, vagy azt, hogyan kellett volna írnom azokat. Sokszor megkapom azt, hogy a szereplők kapcsolatai nem úgy alakulnak, ahogy az a legtöbb ff-ben, nem elég gyorsak, más kapcsolataik is vannak, miért nem szerelmesek már, miért nem ez történt, miért nem az stb... Én megértem, hogy másra számítottok, mást akartok látni, mint amit írok, de pont azért kezdtem ezekbe bele, hogy olyat alkossak, ami nekem tetszik és amit élvezettel csinálok. Nem tudok minden igényt kielégíteni, sajnos nem tudok gyakran új részeket hozni, mert a munka nem csinálja meg magát és a könyvek sem tanulódnak meg, ha nem töltök velük időt.
Szeretem úgy a könyveimet, ahogy vannak. Szeretem, hogy én alakíthatom, hogy a szereplők nem tökéletesek és szeretem azt is, hogy a nevek azok tényleg csak nevek és nem egy személyhez, egy idolhoz kötődnek, hanem egy általam elképzelt emberhez. Szeretem látni, hogyan változott a stílusom, emlékezni az érzésekre, amiket egy-egy rész írása közben éreztem. Szeretem, hogy nem mindig kiszámíthatóak a történetek. De leginkább azt szeretem ezekben a rövid kis történetekben, hogy soha nem a rányomott csillagok mennyisége vagy az olvasottság számított, hanem a történet és annak mondanivalója. Az, hogy volt egy hely, ahová elmenekülhettem a valós élet problémáitól, egy közösség, aminek a tagjai felvidítottak és szurkoltak azért, hogy kész legyen egy új rész és akik örültek annak, amit csinálok.