rEbika2010
Emili ha nem pötyögöd le és találkozunk akkor megöllek.
rEbika2010
Küldöm az anyagot a könyvünkhöz (crtl+c crtl+v)
Fogságba esve
Hirtelen magamhoz tértem. Egy félhomályban lévő szobában egy ágyon feküdtem. Felültem és körülnéztem. A fal mardekáros volt és még talán volt benne egy kicsike fekete. Nagyon barátságtalan volt számomra. Vajon mennyi ideje lehettem ott?
Nem sok időm maradt gondolkozni mert ajtónyikorgás hallatszott. Hátrapillantottam és Voldemortot láttam egy pár halálfalóvak körülvéve bejönni.
Menjetek ki!- parancsolta Voldemort és azok engedelmeskedtek mint a bábuk. Én meg erre csak fintorogtam. Mégis hogy tud ez az orratlan így bánni a híveivel? Azt hiszem nem fogok innen kimenni és apa sem tud megmenteni. De még így is sikerült felszegett fejjel ránéztem.
Öt másodpercbe sem telt és már csak mi maradtunk a helyiségben. Voldemort vigyorogva nézett rám.
Végre valahára most el vagy kapva és ráadásul Dumbledorenak is kötelező lesz engedelmeskednie nekem mert azt mondom hogy bántani foglak téged.- mondta gúnyosan.
Én csak hatalmas undorral néztem rá. Dacosan összefontam a katom és így szóltam.
A Cruciatus átokkal nem tudsz nekem ártani Denem. És apámnak sem lesz semmi baja. Úgysem tudsz örökké fogva tartani. És én nem állok át a Sötét Oldalra mint az az áruló Piton.
Tudom hogy Piton nem áruló de ha már itt vagyok kicsit segítek neki. Másrészt ha Piton tudja hogy hol vagyok el tudja mondani apának és innen kimehetek. De csak akkor ha idehívja Pitont.
Mintha Denem azba egy picit felderült volna az utolsó mondatomra de ugyanakkor dühös is lett. Gondolom azért derült fel mert most már bizonyítékai is vannak hogy Piton a Sötét Oldalon áll.
De aztán így szólt:
Ne nevezz Denemnek és Crució.- kiáltotta Voldemort. De kudarcot vallott. Én csak álltam a lábamon mint a cövek. Igyaz csak feleannyira fájt de igenis megviselt. Csak hogy összeszorítottam a fogam és nyugodt maradtam. Jó néhány perc után Voldemort feladta.
Áhh úgy látom ezzel nem meg
rEbika2010
yek semmire de nem adom fel találni fogok egy másik megoldást.- mondta Voldemort. Én erre csak nevettem és kinyújtottam rá a nyelvem amit persze nem díjazott.
Elkezdett menni az ajtó felé de aztán visszafordult.
Ja majd elfelejtettem itt a pálcád.- vigyorgott Voldemort és a kezembe dobta a pálcám.
Én erre meg:
Így lesz lehetőségem átalakítani a szobát- vigyorodtam el.
Erre persze felfigyelt és rámnézett. Én egy intéssel az iszonyatosan kényelmetlen ágyat egy szuperkényelmes ággyá varázsoltam.
Voldemort csak fintorgott és tovább figyelt. ÉN erre meg intettem mégegyet és a mardekáros falból Griffendéles lett.
Voldemort erre csak mégegy fintort vágott és tovább figyelt. Én erre mégegyet in tettem és jó pár berendezési tárgy került a szemem elé.
Elégedetten személtem meg az eredményt.
Voldemort sarkon fordult és elment én pedig csak nevettem.