„A gondolat, hogy már azelőtt megvédett valakitől mielőtt találkoztunk volna, valami egészen különös érzést keltett bennem. Hirtelen már nem tudtam azon rágódni, hogy néha mennyire haragszom rá a bunkó viselkedése miatt. Nem zavart, hogy azokkal a csillogó íriszekkel figyel engem. Nem zavart, hogy ajkai szórakoztató mosolyra görbülnek. Nem zavart, pedig zavarnia kellett volna. Egyszerűen csak élvezni akartam, hogy elveszhetek gondoskodó ölelésében, erős karjaiban. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre azt a puszit, amit a halántékomra nyomott. Azt tettem, amit az ösztöneim súgtak. Vele voltam." 

- Nyaralunk, baby! - Szalai Ádám fanfiction