Sziasztok!
Tudom, tudom évekre eltűntem. Nem volt ihlet az íráshoz és valószínű nem is fogom folytatni egyik történetemet sem(emiatt elnézést kérek), de most úgy érzem megint le kell írnom néhány gondolatomat, amitől nem tudok nyugodni.
Sok év eltelt azóta, amióta ilyet éreztem, mint most. Mikor bármi rossz történik az életedben magadat hibáztatod, hogy nem vagy képes semmit jól csinálni. Persze tudom, hogy sok külső tényező van, ami mindent befolyásol, de még is ott van az a hangocska a fejemben, ami arra vezet, hogy én vagyok a hibás.. Annyi minden történt az elmúlt pár évben, megtanultam kezelni a dolgokat. Viszont most újra elvesztem. Újra azt érzem, hogy nincs kiút ebből a sötétségből, amibe belecsöppentem. Mikor már végre azt hiszed sínen van az életed, de aztán vesz egy fordulatot az egész és csak zuhansz, zuhansz és a szomorúság újra magába szippant. Csak sírsz, nem eszel, nincs kedved közösségbe járni. Akitől a segítséget várod, hátat fordít neked és még ezért is magadat hibáztatod. Nincs senki, akinek őszintén elmondhatod mi bánt. Aztán eszedbe jutnak a régi sérelmek is, amik még jobban felemésztenek. Teljesen a padlóra zuhansz, és hiába próbálsz segítséget kérni, kiabálni, egy hang sem jön. Csak ülsz és üveges tekintettel nézel magad elé és azon gondolkozol, hogy hol rontottál el mindent megint, mikor te azt hitted, hogy mindent megtettél, hogy boldog, kiegyensúlyozott életet élj. De megint elrontottad, mint mindig.
Lesz valaha ennek vége?
