Szia!
Szerettem volna írni Neked pár sort, mert nemrég találtam rá az „Elisabeth, a Halál szemszögéből – Orcus” című történetedre, és egyszerűen nem tudtam szó nélkül továbbmenni.
Az Elisabeth musical számomra régóta különleges. Annak idején láttam az előadást Szabó P. Szilveszterrel, Dolhai Attilával, illetve most az új feldolgozást, és teljesen magával ragadott Elisabeth és a Halál különös, sorsszerű kapcsolata. Sokáig kerestem olyan olvasnivalót, ami ezt a hangulatot, ezt a különleges dinamikát továbbviszi vagy más nézőpontból bontja ki, de sehol nem találtam igazán olyat, ami megfogott volna. Aztán teljesen véletlenül rábukkantam a Te történetedre. Nagyon tetszett, ahogyan a musical alapját továbbgondoltad, kibővítetted, új jelenetekkel és saját gondolatokkal egészítetted ki. A fogalmazásod gyönyörű, annyira jól adtad vissza a hangulatot, hogy teljesen magával ragadott, és különösen tetszett, ahogyan a Halál karakteréhez nyúltál. Őszintén szólva nagyon beleéltem magam, és szinte „faltam” a részeket.
Amikor viszont elértem az utolsó fejezethez, és láttam, hogy 2020-ban frissült utoljára, kicsit elszomorodtam. Tudom, hogy az évek alatt sok minden változhat, és az írás nem mindig fér bele az ember életébe. Lehet, hogy már nem tervezed folytatni, de úgy éreztem tudnod kell, amit eddig írtál, az hatással volt rám. Ha mégis van rá akár csak egy kis esély, hogy egyszer visszatérsz hozzá, hidd el, lenne, aki örömmel és izgatottan várná.
Köszönöm, hogy megírtad és megosztottad ezt a történetet, nagyon különleges élmény volt olvasni!
