"És csak ott ültem, mintha várnám a halált. A hátam mögött mindenki hangosan csörömpölve helyezkedett székeikkel, közben szavakba öntve utálatukat, dacára annak, hogy én mind ezt hallom. Mikor eljött az idő megfordultam, és mindenki, akit jó barátomnak hittem ellenem fordult. Az érzés belülről mart szét, de csak lassan. Pont még akkor semmit nem tudtam érezni, csak napról napra lett rosszabb, ahogy megemésztettem a dolgokat. Minden nappal fájt egyre jobban s évekig küzdvén az érzéssel, tán most ért véget egészen."
~Csonka Szerelmek részlet