Sziasztok!
Már egy ideje gondolkozom azon, hogy posztolok nektek egy kis magyarázatot az eltűnésemről.
A Forma 1-es fanfictionök az életemnek egy olyan szakaszából származnak, amikor nagyon intenzíven kerestem az utamat, ezért kipróbáltam mindent, bármilyen lehetőség kínálkozott és minden iránt lelkesedtem.
Lovagoltam, íjászkodtam, nyelvvizsgára készültem, töriversenyekre jártam, rajzolgattam, rengeteg filmet néztem, olvastam, követtem az autósportokat... És fanfictionöket írtam, mert miért is ne.
Azóta a zene maradt az életem központi eleme teljesen egyértelműen. Zongorázok, klarinétozok, fúvószenekarban játszok, kórusban énekelek, kamarázunk, kíséreteket vállalok és felvételire készülök. Ez nagyrészt kitölti az időmet és győzelmet aratott a többi, szintén hobbiként induló tevékenység felett.
Régóta motoszkál a fejemben a gondolat, hogy be kellene fejeznem az Utolsó felvonást, de az a helyzet, hogy nagyon zavar az előző részek tartalmi és formai hibáktól hemzsegő jelenléte a Wattpadon. Néha van időm és elönt a lelkesedés, ilyenkor javítgatok rajta, mert nem felejtettem el a Wattpadot és Emmáékat. Az Első felvonás fejezeteit most frissíteni fogom, és ez már tényleg a végleges verzió marad. Nem tudom, hogy a többi résszel mikor végzek és milyen sorrendben, lehet, hogy a héten és az is, hogy jövő nyáron, de azt hiszem, amivel kész vagyok, azt megérdemlitek, hogy megosszam veletek.
Nem tudom, hogy érdekel-e bárkit még ez a történet, de engem igen és szeretnék egy igényes Wattpad-profilt és egy vállalható történetet hátrahagyni az utókor számára. Nem hagytam abba az írást, dolgozok saját történeteken is, az is lehet, hogy egyszer publikálok még teljesen új és teljesen más, már talán könyvnek is nevezhető alkotásokat, de most jelenleg ez a helyzet, gondoltam, nem frissítem a történetet magyarázat nélkül.
Köszönöm, köszönöm azoknak, akik végigolvasták ezt és akik még emlékeznek rám és főleg Emmára és Fredre!
Nini