Ciao!

A wattapot én nagyon-nagyon-nagyon sokáig csak random sztorik olvasgatására használtam (ezt is csak párszor tettem meg, áruló AO3 user vagyok**), ám életem egy csapásra megváltozott, amikor másodjára megtekintettem a világ best darabját, alias a Pál utcai fiúkat. Első megnézésre nem tetszett. Másodjára belezúgtam. Totálisan. Menthetetlenül. És rájöttem, hogy ebben a darabban mindenkit lehet shippelni mindenkivel (nagy kedvenc a GerébXBoka ship, ráadásul ők tényleg egy páros, Molnár Ferenc maga mondta nekem egy kávézás során, szóval nem fogadom el a kritizálásukat**). Feljöttem wattpadra, mert soha nem kellett csalódnom, ha full random és totálisan érthetetlen shippekről szerettem volna olvasni (ahelyett, hogy mondjuk leülnék és értelmes regényt forgatnék a kezeim között ugyebár), és voilà. Megtaláltam, amit kerestem, egy rakatnyi gay novella a kedvenc fiaimról. Boldogsághormon az egekben.
Sajnos humános tanulóként muszáj volt géphez ülnöm és lefirkantanom nekem is pár ezer szót ezekről a csodabogarakról. Ezeket pedig valószínűleg publikálni fogom azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az amúgy is depresszióban fetrengő fandomot még mélyebbre taszítsam a szakadék felé. Beleértve magamat is. Komolyan. A Pál utcai fiúk fandom nincs jól. De így szép az élet, együtt sírunk, együtt fangörcsölünk. Köszönet érte.<3