hallerkitti

Megszokottság
          	
          	Régen, mikor megsimertelek, tomboló tűz volt minden.
          	Szerettem a reggeli illatod, amit kihűlt helyed hagyott.
          	Szerettem a reggeli mosolyod, amitől szívem megnyugvást kapott.
          	Szerettem a reggeli csókunk még koffein és rántotta beütését.
          	Szerettem a "mennem kell, vigyázz magadra" csókunkat.
          	Szerettem, hogyha munka közben te jártál a fejemben.
          	Szerettem a frissitő csókod egy fárasztó nap után.
          	Szerettem a megszokott "milyen volt a napod" kérdést.
          	Szerettem a közös délutáni főzőcskét lágy zene mellett.
          	Szerettem a csendes beszélgetős filmezéseket.
          	Szerettem a kirándulós, mozgós napokat.
          	Szerettem a zűrös városnéző hétvégéket.
          	Szerettem a ki kapcsolódó nyarakat
          	Szerettem a baráti körünkel közösen lenni.
          	Szerettem amikor zavarba tudtál hozni.
          	Szerettem amikor attól is elpirultam, ha csak rám néztél.
          	Szerettem veled este össze bújva lelkemet kiönteni. 
          	Szerettem mindened. 
          	Szerettem, de az igazság, hogy a mára már nem tudnék nélkülük élni. 
          	Azaz nem tudnék nélküled élni.
          	Másnak ez megszokás, nekem még mindig egy tüzes játék ennyi év után is.
          	Bármit teszel, nem válik normálissá. 
          	Szívem ugyan úgy zakatol miatta, mint évekkel ezelőtt. 
          	Ez majd a sírban sem változik, persze ha majd egyszer meg halunk.
          	De úgy érzem, amíg velem vagy a halál sem rémit meg. 
          	Hiszen kivel is lenne jobb a halál, mintsem veled, kedvesem.

hallerkitti

Megszokottság
          
          Régen, mikor megsimertelek, tomboló tűz volt minden.
          Szerettem a reggeli illatod, amit kihűlt helyed hagyott.
          Szerettem a reggeli mosolyod, amitől szívem megnyugvást kapott.
          Szerettem a reggeli csókunk még koffein és rántotta beütését.
          Szerettem a "mennem kell, vigyázz magadra" csókunkat.
          Szerettem, hogyha munka közben te jártál a fejemben.
          Szerettem a frissitő csókod egy fárasztó nap után.
          Szerettem a megszokott "milyen volt a napod" kérdést.
          Szerettem a közös délutáni főzőcskét lágy zene mellett.
          Szerettem a csendes beszélgetős filmezéseket.
          Szerettem a kirándulós, mozgós napokat.
          Szerettem a zűrös városnéző hétvégéket.
          Szerettem a ki kapcsolódó nyarakat
          Szerettem a baráti körünkel közösen lenni.
          Szerettem amikor zavarba tudtál hozni.
          Szerettem amikor attól is elpirultam, ha csak rám néztél.
          Szerettem veled este össze bújva lelkemet kiönteni. 
          Szerettem mindened. 
          Szerettem, de az igazság, hogy a mára már nem tudnék nélkülük élni. 
          Azaz nem tudnék nélküled élni.
          Másnak ez megszokás, nekem még mindig egy tüzes játék ennyi év után is.
          Bármit teszel, nem válik normálissá. 
          Szívem ugyan úgy zakatol miatta, mint évekkel ezelőtt. 
          Ez majd a sírban sem változik, persze ha majd egyszer meg halunk.
          De úgy érzem, amíg velem vagy a halál sem rémit meg. 
          Hiszen kivel is lenne jobb a halál, mintsem veled, kedvesem.

hallerkitti

Karma
          
          
          Az érzés ami tönkretehet mindent. Chh... mennyire vicces nem?
          Azt mondják, hogy a karma működik. Mindenki amit ad, azt visszakapja. De mivan ha mégsem?
          Mivan akkor, ha egy embert egész életében kihasználták és csak a rosszat kapta akár fizikailag, akár lelkileg? Akkor mivan? Mikor jön el az ő ideje? Mikor lesz az, amikor ezeknek az embereknek ő adhatja vissza azt, amit kapott?
          Igen, én hiszek a karmában... vagyis úgy, hogy mindenkinek az egyik felét kapja meg. Gondoljunk beke hány ember szenved kezdeti, de akár igazi depresszióban. Hány ember amarja naponta magát elütettni busszal, kocsival, villamossal, vonatt, vagy ki tudja mivel. Hány olyan ember van,aki titkolja, hogy nem csak a húsvágásnál használt kést?
          A karma nagyon cseles. Egész életünkben melletünk ül a korsó sörével a kezében és aut várja, hogy még egy kicsit elnyomjon, ha már igy sem lenne eléggé elege az emberek mindenből.
          És amikor otthon kijőve egy forro zuhany után, az előző zűrös este után belenézel a tükörbe és csak nevetsz egyet, amjd azt mondod:
          -Ennél lejjebb is van? ENNÉL LEJJEBB IS AKRSZ VINNI?