Szia, igaz nem olvasom a könyveidet, de amit olvastam itt és most, ebben a pillanatban, nagyon is méllyreható volt. Nem tudom, hogy mégis mik történtek és, hogy mik nem történtek veled, de egy biztos... Ez miatt nem szabad rosszul érezned magad, az olvasóid biztosan megértették, elfogadták, hogy most egy kicsit szünetelsz. És a barátaid, nem hinném, hogy egy eltűnés miatt feladnák azt a szorosabbnál-szorosabb köteléket, amit kialakítottak egy valószínűleg nagyszerű emberrel, veled. Én, a kis ismeretlen ember, csak annyit mondok, ne bűntudatod legyen, hanem örülj a mának, a mának, ami megmutatta neked, hogy az olvasóid és a barátaid még mindig, ez után is itt vannak neked, hogy kitartóan vártak rád. És ne feledd, szeretni és szeretve lenni, a legjobb érzés, amit egy ember átélhet. Ennyi lett volna a kis hegyibeszédem, bocsi ha uncsi, ha kicsit felszínes, ugy gondolom nem vagyok az ilyenek írásában jó, de ez az én problémám, erőt és egészséget kívánok neked a továbbiakban, csak így tovább. Szia.