éppen a perfect-et hallgatva kapott el a gondolat, hogy próbáljak meg kilépni a kliséből és olyat írni róluk, amit komolyan is gondolok. és, bár soha nem jut el hozzájuk, itt is szeretném megköszönni nekik. köszönöm, hogy velem voltak, amikor reménytelen romantikus jeleneteket játszottam le a fejemben, beleképzelve magamat egy-egy szerepbe, vagy amikor túlságosan egyedül éreztem magam az ábrándozáshoz. köszönöm, hogy megtanítottak a lehető legvadabbul táncolni, sírva kitombolni magam, a dolgok napfényes oldalát keresni, magamat elfogadni, másokkal kedveskedni. nem feladni, saját magamat keresni, élni. köszönöm, hogy formáltak engem és a világom, aminek önkéntelenül is szerves részei lettek. fontosak lettek nekem, talán túlságosan is, mert így csak nehezebb lesz megválni tőlük. egyszer, amikor már nem csalnak egy kis mosolyt a mindennapjaimba a zenéjükkel, a gondolataikkal, az ócska kopp-kopp vicceikkel, akkor is hálásan gondolok majd vissza rájuk. köszönöm, hogy vagytok nekünk. boldog tizedik évfordulót, vagy szülinapot, amelyik jobban tetszik.
szeretettel; valaki, akik végig veletek marad
