Biztos eljutott már néhányótókhoz a hír, hogy az Astro Moonbinje elment.
Nem nagyon tudom, mit mondjak. Ő volt a fény, a szürke napokon, és mérhetetlenül fáj...
Nem tudom, miért tetted ezt, Binnie, csak azt tudom, hogy már könnyű Neked. Legalábbis könnyebb...
Még azt is tudom, hogy hiszek a Sorsban. Abban is hiszek, hogy nincsenek véletlenek. Szeretném azt hinni, hogy ez sem véletlen, és neked feladatod van valahol egész máshol, csakhogy ez sem nyugtat meg, mert Bin, annyi mindent adtál nekünk.
Nem voltam itthon, amikor megtudtam a hírt, de útban visszafelé találkoztam egy cicával. Olyan volt, mint te. Fekete, de hihetetlenül bájos, gyönyörű szemekkel. Talán Te voltál, talán te küldted Őt, nem tudom, de éreztem, hogy ott vagy.
Annyira kellettél volna még erre a világra, fogalmad sincs róla, de én a végletekig megértő vagyok. Tudom, hogy pihenni szerettél volna, csak azt nem gondoltam, hogy ilyen sokáig...
Nagyon fogsz hiányozni, Angyalom, mert most már az vagy! Miattad erős leszek, tovább folytatom, és megyek az álmaim felé, mert tudom, hogy meg kell tennem Miattad. Nem tudom, miért, csak... ezt érzem. Miattad erős leszek...
Jó éjszakát, drága Bin, kérlek, nyugodj békében...
Szeretünk. Örökké.
