Sziasztok!
Azzal kezdeném, hogy kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de már majdnem három éve boldogítalak itt titeket (az a két hónap nem számít), és ezalatt finoman szólva is elég sok minden történt.
Elég fiatal voltam, amikor regisztráltam ide (nem mintha most nem lennék az...), még épp csak elkezdtem komolyabban is tervezni az írással, és nagy álmokkal vágtam bele ebbe az egészbe. Elkápráztatott, amit itt láttam, és hittem benne, hogy én is eljuthatok valameddig. Na már most, ebből nem lett konkrétan semmi. Kábé ugyanott tartok, mint akkor, csak azóta sikerült fejlődnöm, és talán végre tudok úgy írni, hogy arra büszke legyek, és élvezzem. De azóta sem olvas senki. Régebben azt hittem, csak nem vagyok elég jó, fejlődnöm kell, folytatnom, jobban hírdetnem magam, és majd az olvasóim száma is nő, de azóta rájöttem, hiú ábrándokat kergetek. És hogy nem éri meg többet idegeskednem emiatt, tehát én itt fejeznék be mindent. Persze írni ezek után is fogok, és az álmaimat sem adom fel, hiszen tavasz óta már egy komolyabb célú terven is dolgozok, de már nem itt szeretném megvalósítani őket.
A Wattpad sokkal többet adott nekem, mint amit én 13 évesen vártam tőle. Egy menedék volt, ahova elmenekülhettem, átsegített pár nagyobb mélypontomon. Ráébresztett, mennyit jelent nekem az írás, és mindannyiszor emlékeztetett rá, amikor feladtam volna. Segített fejlődni, önbizalmat szerezni (majd el is veszíteni :D). Több számomra fontos embert itt ismertem meg, és habár azóta szinte semelyikükkel nem tartom a kapcsolatot, mindig hálás leszek mindegyiküknek azért, amit kaptam tőlük. Azonban nekem ez már nem az a hely, ami akkor volt, és már én sem vagyok az, nem találom itt a helyemet. Szóval én búcsúznék is tőletek. Annyira maradnék csak, hogy befejezzem az elkezdett a könyvek olvasását, és, ha lenne rá még igény, feltöltsem a Gólyatábor hátralévő fejezeteit. Viszont már semmi újba nem kezdenék bele.
Úgyhogy én ennyi is lettem volna. Egyszer talán valahogy még hallotok felőlem....
Kira
