Engedj a fantáziádnak -ha persze van-
Szállj a széllel, akár egy bolond -ha szárnyaid nincsenek is-
Temesd el gondolataid a világról -hiába ölnek meg belülről-
S ússz az árral a könnyek tengerén, amely elvezet a felnőtt énedhez -ha megéled...
Live, Love, Laugh

 Persze a deep kis szövegen kívül azért bemutatkozok, nehogy ne ismerjetek (mert mindenki akar, persze...)
 *A kellő önismeret folyamatban*
 Mentális problémáim vannak, de csak a korosztályomnak és igazában ebben a poshadó világban egyre gyakoribb. 
 A sztárok öngyilkosak, de rájuk is csak 1-2 napig emlékszünk, utána ugyanúgy feledésbe merülnek, mint az átlag emberek és emléktelenség mély tengerébe zuhannak. Megyünk tovább, nincs életerőnk az irányításhoz, ezért bolondok veszik át a világunk...
 Majd még javítok eskü ezen a bemutatkozáson, de ebből kiismer aki akar