Kedves Wattpad!
Pont ma, négy éve, a 11 éves énem úgy döntött, hogy felregisztrál. Miért is? Volt egy felhasználó Instagramon - mert akkor csak ott olvasott történeteket a neten... Nem ismerhette a blog fogalmát - aki reklámozta egy itteni történetét. Azóta már a címre se emlékszem, csupán arra, hogy a márciusi sítáborban elkezdtem ide is publikálni. Ó, igen! Az első történetem, ami az akkori gyerekszerelmemről, és rólam szólt. Ó, igen! Amiben a víz elem mestere voltam. Gyerekesen hangzik, ugye? Az is volt... Csupán azt sajnálom, hogy már rég eltűnt az internet pöcegödrében. Pedig szerintem jókat nevetnék rajta, ha még meglenne... Na mindegy...
Aztán volt az a sárkányos történetem. Biztos emlékszik rá a kedves szerkesztőség, hiszen sárkányőrült voltam. Ezt személyi jogok miatt szedtem le... Túlságosan az én életemről szólt, ráadásul azokat az osztálytársaimat is becsméreltem benne, akiktől 4.-ben elváltam. Pedig ehhez is annyi szép emlék kötött...
12 voltam, amikor írni kezdtem egy olyan romantikus-háborús regényt, ami a mai napig nincs kész. Szerintem nem is lesz. Borzalmas volt, mégis szerettem írni. Ez a mai napig, a ,,draftok" között poshad.
Szintén 12 évesen, - az első kapcsolatomban egy jóval idősebb fiúval - írtam egy kisregényt. Ezt nemrég írtam át, és képzeljék; Olyan mértékű nosztalgia és boldogság töltött el, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Nem vagyok büszke se a mostanira, se a régire, mégis imádom. Meg persze utálom is.
13 évesen vérfarkasos regényt írtam, aminek az egyik részlete szerepelt az OlaJÁG című éves folyóiratban - ez a sulim újsága -. Ezt az ofőm ismerte el, és rakta be. Ekkor jött rá, hogy van egy kis tehetség, abban a kis görcsben, aki kicsit sem szimpatikus, nemhogy kedves.