lauragolecz
sosem gondoltam volna hogy egy könyvben ennyi érzelem tud lenni… ezt a könyvet nagyon sokára tudtam befejezni mert megfeledkeztem róla tetszik vagy sem viszont úgy érzem hogy ez volt a megfelelő alkalom arra hogy elolvassam mivel már vagyok olyan érett gondolkodású hogy fel is tudjam fogni a történetet. soha nem utáltam és imádtam ennyire egy könyvet sem elképesztő ahogy leírtad és bele vitted azt a sok csodás dolgot amit beleírtál ahogy átadtad szereplőnk/ink mit éreznek mit élnek át mert voltak részek (főleg a vége felé :D ) amiknél éreztem a boldogságot , fájdalmat amit éppen átélnek a karakterek , imádtam az esemény szálakat magát az egész történetet ahogy megvan írva mert ahogy tényleg írtad nem minden tüzijáték és ez így van a való életben is és még rengeteg dolog miatt imádtam de nem férne ki amit meg akarok írni hogyha azt is leírnám. és ezek miatt imádtam. viszont utáltam hogy úgy megríkatott hogy nem tudtam végigolvasni egy részt anélkül hogy ne álltam volna meg hogy levegőt tudjak venni utáltam hogy nem lett minden tüzijáték :( viszont hogyha ezek a részek nem lettek volna benne azt hiszem nem lett volna ez a könyv a legjobb amit valaha olvastam és nem viccelek még coleen hoover-el is vetekszik pedig az nálam nehéz dolog, ez a könyv a lelkemig hatolt ha nem így írtad volna akkor egy snassz egyszerű könyv lett volna amit minden második embernél megtalálsz. hiányoltam azt a részt mikor a másvilágon találkoznak de lehet ennek így kellett történnie. (viszont ez egy nagyon jó könyv ötlet az gondolom “minden tüzijáték egy másik életben” már ettől gombóc nőtt a torkomban ) soha nem sírtam (bőgtem) egy könyvön mikor el kellett mesélni (szokásom magammal megbeszélni ) már ha csak visszagondoltam rá megtelt könnyel a szemem. egyszerűen csodásan megírtad és kívánok továbbra is sok szerencsét az íráshoz mert van hozzá tehetséged. csodás vagy!!!