Most láttam a Bring The Soult, és valami hihetetlen volt.
Ebben a filmben belátást nyerhettünk a fiúk életébe, abba hogy egy koncertezős időszakban miken mennek keresztül.
Le a kalappal előttük.
Rengeteg nehézségen mennek át, nincs megszokott életük, hisz napról napra van vagy egy fellépés vagy egy interjú vagy gyakorlás.
Alig tudnak pihenni, alig van idejük magukra.
Én nem tudnám végig csinálni, azt amit ők csinálnak, de szerencsémre nem akarok idol lenni. (Ahhoz kéne tehetség hkgkfk)
Látszott, hogy ők ugyan olyan emberek, mint én, ugyan úgy küzdenek nehézségekkel. Amikor a színpadon vannak, akkor egy teljesen más embert mutatnak, vagy egy interjún.
Nagyon szimpatikusak, és méginkább csak meg szeretném ismerni őket (ami lehetetlen, pláne, hogy most láttam, mennyi rajongó veszi őket körbe, hasonló szándékkal).
Azt tudom mondani, hogy nagyszerű emberek, nagyon nagy akaraterővel, kitartással.
Úgy érzem, hogy ők már többek nekem, mint egy ‘kedvenc banda’, de azt nem tudom, hogy minek érzem most őket.
Egy mélyebb kötődés alakult ki bennem feléjük, és csak reménykedni tudok, hogy egyszer esetleg.. esetleg beszélhetek velük. Nem mint idolokkal, hanem mint emberekkel. És ők sem ‘csak egy fannal’, hanem VELEM beszélgetnének.
Nagyon szép álom, tudom, hogy semmi esély arra, hogy ez beteljesüljön, de álmodni szabad.
Nagyon szeretem őket
