@kissbetus az elsőre: naggggyon sokszor. és szeretem őket olvasni, egy csomó részletre nem emlékszem általában és ilyenkor kicsit olyan, mintha újra felfedezném (az írást is, meg azt, ahogy akkor gondolkodtam). nagyon élvezem :)
a másodikra pedig: well, nem sokszor olvasok újra könyveket (de igyekszem). eddig, ami ilyen élmény volt az sarah winmantől a bádogember, amit először 2019 nyarán olvastam egy délelőtt alatt és teljesen elvarázsolt, hetekig gondolkodtam rajta. aztán kb egy évvel később valamikor az első karantén időszak vége felé újraolvastam és őszintén csalódás volt. azokat a részeket, amik anno nagyon tetszettek, továbbra is gyönyörűnek találtam, viszont rengeteg minden... egyszerűen nem működött, vagy nem éreztem helyén valónak a témamegközelítést, nem is tudom. közben pár kritikát is elolvastam/meghallgattam és szomorúan láttam be, hogy van igazságalapja. offtopic, úgy döntöttem adok az írónak egy második esélyt - valamikor télen megvettem a csendélet c. regényét, mert fülszöveg alapján azt a könyvet nekem találták ki, most nyáron tervezem elolvasni, remélem jó lesz ^^