☆𝐁𝐨𝐥𝐲𝐡𝐨𝐬𝐤𝐚𝐡𝐡☆

Szervusztok, szervusztok! 
          
          Soká el voltam tűnve, közel 1 évig, ami több dolognak is betudható. 
          Többek között annak, hogy lezajlott életem első kapcsolata. Erről lehet írok majd. Nyilván nem az enyémről, hanem, hogy mik a tapasztalataim, megfigyeléseim. Kis spoiler... Sajnos nem lett pozitív vége. Bár erre a lezajlott szó is utal xd
          Ezen kívül tanultam elég sok önismeretet és rengeteg új dolgot ami az én kis tudás éhes kobakomnak elég jót tett. 
          Valamint az írást nem hagyták abba, csupán már nekiálltam komoly jelleggel írni olyan könyveket, amiket a későbbiekben lehet majd szeretnék piacra dobni. Az a jövő titka, hogy ez valaha meg fog-e valósulni. 
          Na meg kedvem sem nagyon volt foglalkozni a WP oldalammal. Ahogy néztem elkezdett elmenni a Wattpad megint egy olyan túl sze×ualizát irányba, hogy nem szívesen olvasok itt mert tartalom: 0
                                 sze×ualitás: 100
          Most, hogy a nyakamon a 18 születésnapom és azt mondhatom, hogy korban legalábbis felnőtt lettem, jogosan mondhatom, hogy a 12-14 évesek, akik ezeket írják semmit nem tudnak a világ működéséről. Valamint baromi unalmas, hogy egyikben sincs fantázia. Az én könyveim inkább a fantáziára mennek mintsem a testiségre.
          Például elkezdtem kidolgozni egy saját mitikus univerzumot és saját tapasztaltok alapján írom a könyveim. Nyilván a képzelet is fontos, de ha saját tapasztalat, megértés nélkül ír valaki könyvet (itt nem arra gondolok, ami egy adott ismert témára épül, hanem, ami elméletileg eredeti ötlet) akkor az a mű olyan hamis képet fog mutatni az olvasónak, hogy az csak na! 
          
          ↓↓↓

Imádom a férfiakat.... 
          Tehát hogy... Akár egész nap követheted őket, bámulhatod kigúvadt szemekkel, akár a szemébe is nézhetsz, rá mosolyoghatsz, neki is mehetsz 200km/h-val, akkor sem fog leesni nekik, hogy amúgy bejön neked... Imádom komolyan xd
          Tehát, hogy ők nem ebben a fizikai valóban léteznek, az is biztos xd

Heyo~
          
          Kis lélek kiöntés:) 
          
          Minden évben az van, hogy ahogy közeledik a nyár, annál inkább ez az elveszett romantikus hangulat kerít magába, amiből aztán ilyen depresszió szerű magány lesz... Már harmadik éve. 
          
          Nem tudom ki hogy van vele, de jó lenne már egy olyan nyár, amikor valaki egyszer hirtelen betoppan az életembe, elrabolja a szívem... Tudjátok, mint a filmekben. Így naplemente után félhomályban valami rozoga lépcsőn iszunk egy üveg bort vagy tudom is én... zenét hallgatunk. 
          Amikor nem a telefont bújjuk, hanem egymással beszélünk, esetleg biciklizünk az erdőben, amíg be nem sötétedik... Olyan nagy kérés lenne ez? 
          
          Én már nem akarok egyből házasságot meg semmi. Csak valakit had szeressek végre, mert a szervezetem elkezdte feléleszteni önmagát. Az a sok elnyomott érzés... Borzalmas. 
          
          Világ életemben a szerelem körül forgott az életem. Már oviban is. Nem volt olyan nap, hogy ne lettem volna csak egy kicsit szerelmes. 16 vagyok... Ha úgy nézzük akkor legyen az, hogy 10 éve folyamatosan szerelmes vagyok. Igaz nem ugyanabba de szeretek és 10 éve mindig csalódok, hogy a szívem rosszul választ. És nem, ez nem olyan rosszul választás, hogy pl a gengszter csávó tetszik és jajj anya tilt tőle. Ez más, ez az, hogy érzem hogy ő egy nagyon jó ember, és tudom róla, hogy tényleg aranyból van a szíve, de mégis lehetetlen. 
          
          Már igazán abban a korban vagyok, ahol be szokott toppanni az az első valaki. Hol van? Miért nincs még itt? Miért nem tudok senkit se szeretni. Miért nincs olyan ember, akit érdekelnék? 
          Igyekszem, baromira igyekszem, hogy ne riasszak el senkit azzal, hogy pl hülyeségeket beszélek össze vissza vagy próbálom elnyomni azt a bosszantóan tudálékos énem, hátha megtalál valaki akivel viszont tudjuk szeretni egymást, de nem jön... 

Kis nyálas Napló bejegyzés... 
          
          ,,...Igazábol én nem akarok sokat... Csupán annyit hogy valaki végre hagyja, hogy szeressem. Nem kell viszont szeretnie, csak had éreztessem valakivel, hogy mennyire fontos nekem. 
          Volt egy ilyen... Valaki engedte, hogy szeressem még akkor is, ha ő nem tudott engem. És életemben nem voltam még olyan boldog. Persze az is igaz, hogy életemben nem sírtam annyit, mint abban az időszakban. De az, hogy a közelébe engedett, hogy megkérdezhettem tőle, hogy őszintén hogy érzi magát, és a szemébe nézhettem anélkül, hogy el kellene fordulnom... Minden kincset megért. 
          Most, hogy ez az ember nincsen, akárkit szeretek, olyan mintha nem is szerezhetnék. Csupán az ürességet érzem és azt, ahogy a felgyülemlett szeretet megrészegít majd megmérgez... "
          

MINDEN EMBER A HIBÁIVAL EGYÜTT TÖKÉLETES! 

Ha meghalok és újjászületek (és tegyük fel, hogy fiktív dologként is újjá lehet születni) akkor egy hosszú és tökéletes nap szeretnék lenni valaki számára. 
          Egy olyan nap ami soha véget nem ér, és minden percem boldogság. Amire örömmel gondol vissza az ember x idő után is. 
          Azt hiszem ez egy nagyon hasznos reinkarnáció lenne. 

Én nem a tökéletességet akarom mutatni, 
          Hanem a tökéletes boldogságot. 
          De nehéz a tökéletes boldogságot mutatni, 
          Ha az ember nem tökéletes, 
          És ha mindenhol azt látja, kivéve magában. 
          Így a tökéletes boldogság egy álom, 
          Egy cél, amit elérni csak úgy lehet, 
          Ha az ember tökéletesnek látja magát. 
          
          ~agymenésem~

Készítettem egy új insta oldalt~~~
          
          https://instagram.com/horoszkop.wp.hun01?igshid=YmMyMTA2M2Y=

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek ❤
          
          A húsvéti horoszkópos részekkel nemsokára érkezem^^

Sziasztok! 
          Nem tudom ki hogy van vele... Igazából én csak helyzetjelentést jöttem tenni xd
          
          No... Nekem tegnap (szerda) óta szünet van... És nem tudom ki hogy van vele de nekem nagyon rosszat tesz az, ha nem lehetek iskolába a kortársaim között. 
          2 napon belül az életvidám énem átváltott egy folyamatosan depresszív hangulatú, céltalan szomorú és rettegő emberbe. So... nem tudom mi lesz nyáron, mert ha ez a 2 nap már így megvisel akkor nem tudom mi lesz 2,5 hónappal... 
          Alapjáraton amúgy ambivertált vagyok, de mostanában ez átbillent az extrovertált felé és így nagyon rossz most minden. 
          Az íráshoz sincs így motivációm, sem az edzéshez/tornához, sem a mindennapi tevékenységekhez. Elvégzem a teendőim, nem arról van szó csak egyáltalán nem lelem bennük örömöm... Holott eddig boldoggá tettek. 
          Persze szerveztem talikat, de a motivációm immár alább hagyott minden téren, pedig ezerrel akartam készülni rájuk:) 
          Úgyhogy nem tudom most mi lesz... 
          
          Ti hogy vagytok, nektek milyen eddig a szünet? Terveztek valamit?