,,Puhábban hull itt édes-bús zene,

mint gyepre elnyílt rózsa szirma hull,

vagy harmatot ha éj csöppentene

csöndes vizekre, gránit-árny alul;

s enyhébben nyugszik pilledt szellemem,

mint bágyadt pilla bágyatag szemen

hozván szép álmokat felőled, büszke menny!

Itt mély hüvös moha

s futóka inda-ostora

s forrás-közön leveles ibolya

s szirten álmos babér csügg s nem virul soha."

Babits Mihály: A lótusz ének- Karének 1.