@langemke
@langemke , az Fb-n rengeteg olyan ember van, akinek semmi köze a Wattpados életemhez, még a végén templomba rohangálnának szenteltvízzel öblögetni. Nem titok a kilétem sem az írásaim - szégyellni valóm sincs - , de nem reklámozom nekik. Az Instás ismerőseim teljesen más körböl tevődnek ki. A Wp elkezdte ajánlóba tenni a könyveimet, ez nekem pont elég, többet nem tehetek a reklámért
Szóval, én szeretek írni. Csak írni. Megőrülök, ha meg kell terveznem a marketinget, hogy nagyobb eséllyel jusson el a történet az olvasóhoz. Képek szerkesztése, frappáns szövegek megfogalmazása és ki tudja hány közösségi oldalon megosztás. Nincs ennyi időm és energiám. Ha van, akkor az írástól veszek el. ŐSzintén elveszi a kedvem az alkotástól, ha ott lebeg felettem a kényszer, hogy gondoskodjak a marketingről is. Régen más volt. Fura, de több olvasó is volt. Szóval G-Portálon kezdtük, de ez tényleg nagyon régen volt. Máshol nem is hírdettünk és mégis ismertük egymást, olvastuk egymást, boldogítattuk egymást jelenlétünkkel. :D
Nagyon öregnek érzem magam ettől a ténytől, hogy ismerem a nevét a G-Portálnak. Szóval a világ változott ekkorát, vagy tényleg öregszem és nem tudom tartani a lépést a gyors változásokkal? :'D
Kíváncsi vagyok a ti történetetekre. Akkor és most.
@langemke , úgy gondolom, hogy az őszinteség a családon belül igen fontos. A férjed tud a szenvedélyedről, szerintem így a legtisztább. Nem kényszerülünk hazudozásra. A legtöbb hobi író nem így él, pedig semmi bűnt nem csinálunk
Sziasztok! Egy kis életjel tőlem. Tavaly évvégére kissé elfáradtam és úgy gondoltam leállok egy kicsit az írással még mielőtt megint kiégnék és újabb évek esnének ki. Muszáj volt kicsit mással is foglalkozni.
A Sol Invictus befejezésével tartozom, egy-két héten belül várható. Úgy tűnik kellett is a szünet, mert másként látom most a befejezést, mint ahogy eredetileg megírtam.
Sikerült egy írói álnevet is kiötlenem, mert a saját nevem alatt nem vagyok elég bátor, eddig próbáltam leküzdeni a gátlásokat, de győzött a józanság a "már pedig én..." - kezdetű mondatokkal szemben.
Mit gondoltok? Hogy élitek meg saját magatoknál a saját név vagy írói álnév dilemmát? Csak hogy megnyugtassam magam a döntésemmel kapcsolatban.
Hozzá teszem, az írói álnév egyelőre a fantasy történeteknek szól. Kicsit bizonytalanul mondom, de a realista sztorikat egyelőre a saját nevem alatt írom.
@langemke Igaz :D
@Astredamus Ó, én mindig úgy voltam vele, úgy sem emlékeznek rá. :D Amíg nem azonosítanak a felvett neveddel, addig működik. :)
@langemke Nekem saját néven került ki novellám. Nem lett belőle semmi, de azért inkább egy hamis nevet szidjanak, mint az enyémet, ha szar leszvalami :'D
♡∩_∩
（„• ֊ •„)♡
┏━∪∪━━━━┓
Hello<3
┗━━━━━━━┛
Sziaa! :) Köszönöm szépen a követést! ❤️
Szia! Nagyon szépen köszönöm a követést.❤️❤️❤️
@Kpopgirlarmyblink Szívesen! <3 <3 <3
Szia! Köszönöm a követést, minek köszönhetem?❤️
Köszönöm szépen a követést! ❤️
@VagyokAkiVagyok2696 Szívesen! <3
Ebben a hónapban kétszer volt írói válságom. Volt két hét, amikor se olvasni, sem írni nem volt kedvem. Ha mégis leültem és próbáltam eröltetni, nem álltak össze a mondatok.
Akkor nagy lelkifurdalások közepette igyekeztem mást csinálni, kikapcsolódni. volt mikor rosszul éreztem magam, mert cserben hagyom az álmaimat, de volt mikor jól esett mást is csinálnom.
Aztán volt olyan hét, nap, amikor sokkal többet haladtam, mint amúgy máskor és ez nagyon feldobott és már nem bántam az üresjáratokat.
Ha nem megy az írás, csinálok valami mást. Most kialakult egy új szokásom, ha nem eröltetem, olyankor jön az ihlet, amikor elszakadok a gép elől.
ÉS rájöttem, hogy egy milyen ismerős, pont így volt ez nagyon régen is, még az ősidőkben. Hogy miért felejtettem el ezt?