**ĂJRA FELĂLED A KĂOSZ**
Sok Ă©v utĂĄn Ășjra elĆveszem egy sötĂ©t, elfeledett törtĂ©netem... egy pszichothrillert, amely Gotham legsötĂ©tebb utcĂĄin jĂĄtszĂłdik. Egy fĂ©rfirĂłl, akinek mosolya nem a boldogsĂĄgrĂłl szĂłl, hanem a fĂĄjdalomrĂłl, ĆrĂŒletrĆl, Ă©s valami sokkal mĂ©lyebbrĆlâŠ
A regĂ©ny közĂ©ppontjĂĄban **Metju Cornell** ĂĄll â egy fiĂș, aki Jokernek szĂŒletett, mĂ©g ha nem is tudta. Egy anya, aki varrĂłgĂ©ppel kĂŒzd a nyomor ellen, egy ikertestvĂ©r, akirĆl senki nem tud, Ă©s egy vĂĄros, amely mindenkit felemĂ©szt, aki tĂșl sokĂĄig marad a sötĂ©tjĂ©ben.
Ez nem a szokvĂĄnyos Joker-törtĂ©net. Itt nincs Batman az elejĂ©n. Csak egy fiĂș... Ă©s a vilĂĄg, amit a romokbĂłl Ă©pĂt fel. Egy nĂ©vjegy minden utcasarkon. Egy mosoly, amit nem lehet elfelejteni.
Ăs egy nyomozĂł, akinek a bizalmĂĄt Joker lassan Ă©s biztosan felfaljaâŠ
**KĂ©szĂŒl a teljes ĂșjraĂrĂĄs**. Ăj mĂ©lysĂ©gek, Ășj vĂ©rvonalak, Ășj ĂĄrnyak...
Maradjatok velem, mert Gotham Ășjra felĂ©bred:
**JOKER â **
A hideg szĂ©l hangosan sĂŒvĂtett vĂ©gig a kĂłrhĂĄz kopott falai között, miutĂĄn sikerĂŒlt megszabadulnom a lĂĄncaimtĂłl. MĂ©g mindig abban az ocsmĂĄny kĂłrhĂĄzi kezeslĂĄbasban voltam, mikor a fĂŒrdĆszobai tĂŒkör elĂ© lĂ©ptem. Kezemben a kedves pszicholĂłgusnĆ hosszĂș, ezĂŒstösen fĂ©nylĆ ollĂłja.
A tĂŒkörben tisztĂĄn kirajzolĂłdott a jellegzetes sminkem: fehĂ©r alapfestĂ©k, amely tökĂ©letesen kiemelte sötĂ©tkĂ©k szememet; halvĂĄny szemöldök; vörösre festett ajkak; Ă©s egy hozzĂĄm illĆ, zöldeskĂ©k parĂłka.
AztĂĄn jött az elsĆ vĂĄgĂĄs.
Majd még egy.
Ăs mĂ©g egy!
Az ollĂł pengĂ©jĂ©vel szĂ©les mosolyt kanyarĂtottam az arcomra.
A kifröccsenĆ vĂ©r csak egy Ășjabb dĂszĂtĂ©s volt a mƱvemen â nem vettem rĂłla tudomĂĄst.
Az arcom vĂ©res, a tĂŒkör vĂ©res. A mosolyom szĂ©les.
A varrås? Még csak eszembe se jut.
Joker vagyok. Ăs ma... kijutok innen.
Ekkor kinyĂlt az ajtĂł.
Egy nĆvĂ©r ĂĄllt ott, Ă©s felsikoltott.
Ăn pedig nevettem â az a fajta nevetĂ©s volt ez, ami Ășgy vĂĄg vĂ©gig a testen, akĂĄr egy penge.