Szia !
Íme az idézet a Tüphón Arca 28.fejezetéből :)
" – Ha létezne nő, aki képes volna szeretni, ezzel megváltaná egész életét, és én lennék a rabja, nem pedig ő az enyém...
Tekintete arcomra tapadt, mintha képtelen volna rajtam kívül másra nézni. Vallomása nyomán a szívem sajogva dobogott tovább. Olyan fájdalom volt ez, ami majdhogynem könnyekre fakasztott. De ezt nem engedhettem meg magamnak. Könnyek helyett szavak tódultak a nyelvemre, mint a lavina.
– Talán nem lehetetlen... létezhet olyan szerelem, amely nem retten meg...
– A természet visszataszító tréfájától...
– Attól, ami más, mint a megszokott – mondtam, próbálva a férfi szemébe nézni, de meglepetésemre most Tüphón volt az, aki elfordította tekintetét.
– Nincs értelme szépíteni ezen semmit...
A férfi próbálta a hanyag nemtörődömség mögé rejteni érzelmeit, de én átláttam ezen az álcán.
Makacsul megráztam a fejem. Valami keserű dac ébredt fel bennem, ahogy Tüphón szavait hallgattam.
– Vak szerelemről írnak mind a könyvek... – makacskodtam.
A tekintettől, amit erre válaszul a férfitól kaptam, a hangom is elakadt. Tehetetlen, keserű harag lobbant fel szemeiben.
– És nekem azzal kéne megelégednem, hogy várok arra, amivel az okos könyvek hitegetnek, igaz? – A kérdés fájóan gúnyos volt, bántó. – Nem. Nem vagyok bolond...
– Nem vagy az. Egyáltalán nem...
– Mégis egy szánalmas bolondnak érzem magam, valahányszor egy töredék másodpercre hiszek valamiben, ami, ha létezik is, nem rám vár... mert amit kívánok, az... az felér a lehetetlennel, Sorana..."
