Befeztem az utolsó Cortez lánya részt.
Bár a vége felé sok szünet volt, és annál több szenvedés, és mindig azt mondtam, hogy alig várom a végét, most mégis megsírattam. Ez volt életem első "könyve", amit teljesen egyedül hoztam össze. Mindig megköszöntem nektek a sok olvasást, nézettésget és vote-ot, de nekem nem ez volt a lényeg. Hanem, hogy kiírhattam az érzéseim ebben a könyvben, az összes gondolatom. Senki sem segített amikor elkezdtem, senki sem támogatott, nem tudtam semmit az írásról, vagy, hogy mit hogyan kell, mégis összehoztam valahogy az első részt, amit végül egyre több követett, és a végére 115 rész lett belőle. Az elején azt hittem, fel fogom adni, de végül nem így tettem, és nagyon örülök neki, mert ti itt vagytok nekem, és támogattok, bármi is legyen. Megértitek, ha valamit úgy csinálok ahogy, és nem szóltok be, ha valami mégis rosszul sikerül. Köszönöm szépen, hogy kitartottatok mellettem!
És bár ez most úgy hangzik, mintha minimum bestseller író lennék, de én csak szerettem volna itt is elmondani az érzéseim.
És lehet, hogy másnak nem nagy szám az első wattpad könyv, nekem mégis az elmúlt egy évben az életem és gondolataim 60%-át ez tette ki, és igenis fontos.
A könyvben ejtett hibáimat sosem fogom kijavítani, mert az úgy jó ahogy van.
Köszönöm, hogy volt türelmed és kedved ezt végigolvasni.