Privjet!
Egy ideje gondolkodom rajta, hogy írjak-e róla, mi történik velem az elmúlt időszakban.
Nyilvánvalóan nem voltam túl konzisztensz az utóbbi hónapokban. Most már egy ideje küszködök az írással, és nem egészen úgy értem, hogy nincs ötletem, mert az van rengeteg - a ...határighoz, A határvonal túl javításához, rövid történetekhez, és más, nem Határvonallal kapcsolatos kisregényhez. Mégis, ha leülök írni, olyan üres a fejem, mint az előtte lévő lap a docban.
Ez nem lehet ugyanaz az agy, ami korábban csak úgy öntötte ki magából a szavakat, most meg két összefüggő mondat nem megy neki! - keseregtem sokszor magamban és olykor másoknak is. Még ha ötletem sem lenne, meg is érteném, de így, hogy ennyi mindent szeretnék megírni, egészen dühített, hogy megmakacsolta magát.
Tényszerűen, nem sajnálatot várva írom, hogy egy évek óta tartó, de nem túl régen diagnosztizált idegrendszeri probléma miatt egyre többször küszködök fájdalommal, amire gyógyszer nem igazán van, a napok többségén egyszerűen kénytelen vagyok viselni. (Gyakran egy kockás kendővel a fejemre kötött fagyott, erre dedikált - lejárt - tofuval, mert a jegelés segít.) Be kellett látnom, bármennyire szeretnék keménylegény lenni, azért megvisel.
Hát, igen, sokat akar a szarka... Bár szeretnék írni, feltölteni, jelen lenni, úgy értelmeztem ezt a túl sokszor visszatérő fájdalmat, hogy lassítanom kell. Az írásban és másutt is. Egyszerre csak eggyel foglalkozni, nem két regényt írni, egyet kéziratnak javítani - meg még át is dolgozni minimum az elejét -, közben azért összedobni egy rövid történetet. Emellett pedig, ha szabadidőm engedi, dolgozok is és szociális életet élek.
Lényeg a lényeg: lassan fogok frissíteni, időt adva magamnak, hogy kicsit visszanyerjem az energiám. Remélem, ez hamarosan sikerül. :)
Köszönöm szépen a türelmeteket, és hogy olvastok! Látok minden listázást, csillagocskát, kedves szót, még ha nem is mindenre reagálok egyesével, mindig nagyon örülök neki. ❤️
Masenyka
