Privjet!
Nu, jó hír: két hét múlva pénteken érkezik egy új Demarkációs vonal fejezet. Addig is egy kis sneak peek:
"Aztán fellépett a tornácra, és minden ceremónia nélkül leült Averkij mellé.
– Szóval maga az a leningrádi? – szegezte neki.
(...)
– Én vagyok, igen – felelt kifürkészhetetlen hangon.
– A kapitány, igaz? Alekszasa felettese volt.
– Igen, az voltam – bólintott Averkij.
– Akkor maga segíthet nekem bejutni valami tisztképzőre – csillant fel Natasa szeme.
Averkij lusta mozdulattal pöccintette a hamusba a cigaretta elégett végét.
– Ejnye – ciccegett –, előbb puhítson meg egy kicsit.
– Puhítsam meg? – hökkent meg Natasa.
– Úgy van. Nem közölheti csak úgy valakivel, hogy mit akar tőle.
– Ha nem közlöm, honnan tudhatná, mit akarok? – értetlenkedett Natasa.
– Majd idővel arra is rátérhet. Előbb viszont be kell vágódnia annál, akitől szívességet szeretne kérni.
– De hát ennek semmi értelme – ráncolta homlokát a lány.
– Moszkvában és Leningrádban csak ennek van értelme."
Illetve: köszönöm mindenkinek, aki írt nekem a Magda/Ivan sztorival kapcsolatban, meglep, mennyire sokan érdeklődtök iránta. Nem hittem volna, hogy népszerű ötlet lesz. Vannak már mindenféle vázlataim és terveim, a címet még nem egészen találtam ki, de bizonyos részletek kezdenek összeállni. Azt sem hittem volna, hogy Anatolka Pokornyijov ennyire meghódítja a szíveket, most már úgy érzem, bele kell írnom ebbe a (kis)regénybe. :D Az eredeti komédiás duó, Vaszilij és Averkij befogadja harmadiknak a kis Pokornyijovot. Valamint nagyon sokat gondolkodtam, milyen lenne Vaszilij, ha nem találkozott volna Magdával, úgyhogy ez a szál is nagyon foglalkoztat jelenleg.
Nu, eleget fecsegtem! Két hét múlva érkezem újra, addig is vigyázzatok magatokra és egymásra!
Masenyka
