Privjet, privjet!
Épp november elején írtam, hogy a ...határig elérte a 200 csillagocskát, néhány napja pedig a 300.-at is meghaladta. Köszönöm szépen a visszajelzéseket, a csillagocskákat és a hozzászólásokat, kedves szavakat a történetnél, örülök, hogy olvassátok, és szeretitek. Én is nagyon szeretem írni, messzebbre jutott ez a regény, mint eredetileg hittem, hogy fog. ❤️
A szavazás állása alapján pedig Team Ivan nyerésben van a többségnél.
Jövő héten érkezem az új fejezettel, addig is egy kis előzetes:
"– Jaj, ne bosszants már! – förmedtem rá. – Majd ha meg kell ismerned, megismered. Addig meg hagyjál ezzel békén!
– Szóval valami hivatalos figura – találta ki Imre. – Budapesti?
– Kidoblak – fenyegettem meg –, de nem a bejárati, hanem az erkélyajtón keresztül.
– Jól van, na – adta fel végre. – Karácsonyra azért elhozod?
Arcom forróra gyúlt – Imre kérdéseitől, valamint a gondolattól, hogy Ivan ott üljön közöttük karácsonykor. Annyira nem oda való, mégis, vágytam rá, hogy velem legyen. Hogy anya és apa mosolyogjanak rá, Imre pedig megbékéljen vele. Mennyire lenne rossz ötlet meghívni magunkhoz? Talán anyu és apu elfogadnák, de Imre…!
– Egyelőre nem beszéltünk ilyesmiről – vallottam be."
Jövő csütörtökön jövök!
Masenyka
