-Lehet, hazudtam - mondta.
-Cs€szd meg, Cameron! - indultam el.
-Az adósom vagy! - kiáltott utánam.
Megálltam. Igaza volt, tényleg az adósa vagyok.
-Mit akarsz, Rafe?! - kérdeztem, mikor megfordultam.
-Majd még eldöntöm, hercegnő - mondta egyenesen a szemembe nézve, miközben néha az ajkamra pillantott.
-Felejtsd el, ki van zárva! Nincs az az isten, hogy engedjem, hogy megcsókolj! - mondtam.
-Ki beszélt itt csókról, kislány?! - nézett rám.
Már éppen valami gúnyos megjegyzést akartam mondani, mikor elkezdett szakadni az eső.
-Fantasztikus! - húztam a fejemre a kapucnimat, majd elindultam.
-Summer, szállj fel! - mondta Rafe.
-Ki van zárva! - mondtam, és mentem tovább.
Hallottam, hogy Rafe beindítja a motort. A fiú másodpercek alatt már mellettem volt a motorjával. Az eső egyre jobban esett.
-Szállj fel, Summer! - mondta újra.
-Megmondtam, hogy nem szállok fel! - mondtam, majd abban a pillanatban hatalmasat villámlott, majd dörgött.
-Te akartad! - mondta, majd leszállt a motorról, és nemes egyszerűséggel felkapott, majd a motorra ültetett.
-Ne legyél buta! - mondta, majd a kezembe adott egy sisakot.
-Okosabb vagy annál, hogy úgy duzzogj, mint egy kisgyerek! - mondta, majd felvette a fejére a sisakot.
Sóhajtottam, majd átkaroltam a mellkasát, mert nem akartam balesetet szenvedni.
-Ne merészelj mosolyogni! - mondtam.
Nem mondott semmit, csak elindultunk.