Rella

Valahol le kell vezetnem a szóbeli érettségi előtti frusztrációmat, és azt hiszem, annak ellenére, hogy írói szinten nem vagyok aktív, itt nyugodtan sírhatok egy sort. :DD
          
          Szóval vegyük úgy, hogy most épp sírok. XD
          
          Szükségem lesz egy kis szerencsére, és reményeim szerint a beszélőkém sem fog cserben hagyni pont most, so wish me luck! 

Kedves érettségiző sorstársaim!
          Nem tudom hányan vagyunk errefelé, de mindenkinek egy jó nagy kalappal holnaptól. Meg tudjuk csinálni! 

Elérhető. Mindenhol, mindig elérhető.
          
          Ezt várják tőlem, miközben én legszívesebben elérhetetlenné válnék, csak hogy megszabaduljak attól a nyomástól, amit a közösségi média gyakorol rám. Hogy lerázzam magamról a bűntudat érzését, amit egy tegnap éjjel el nem küldött üzenet vagy egy elfelejtett nem fogadott hívás okoz.
          
          De mi lesz, ha ismét kikapcsolom a telefonomat? A másik fél csalódott lesz, ha az üzenetem megint később ér célba?
          
          Néha szükségem van egy kis csendre.
          
          "Érintse meg a kikapcsoláshoz"
          ___________________
          
          Ezt néhány órája már feltöltöttem, de ahogy visszaolvastam, rájöttem, hogy a vége mennyire káoszosra sikeredett. Szeretném megosztani ismét, csak most a kijavított verzióját.
          
          Van rajtam kívül még valaki, akire hasonló hatással van a folyamatos virtuális jelenlét? 

Azt a jó tanácsot kaptam néhány hete (vagy napja?:D), hogy próbálkozzak meg rövid szösszenetek írásával, hátha ad egy kis löketet, ami által bele tudnék lendülni az írásba. 
          A "Vérgyermekek" című írásom elkezdése már egy jó ideje tervben van, úgyhogy szeretnék feltölteni belőle egy kis részletet, amit azért is írtam meg, hogy önmagamat motiváljam. 
          So here we go! 
          
          "Jó néhány holdkör eltelt már Klara érkezése óta, de ő azóta sem tudott hozzászokni a dermesztő hideghez, ami az Északi-szigeteken uralkodott. Szorosabbra húzta magán a vastag szőrme kabátot, amit az északiak készítettek neki, remélve, hogy teste remegése kicsit alábbhagy. Arcát az égbolt felé fordította, és így állt Csillagvár egyik ágának kimagasló pontján. Szinte fürdött a csillagok fényében. Ha nem tudta volna, hogy a szigeten élők otthona az alakjáról kapta a nevét, azt gondolná, a kilátás ihlette meg az északiakat. De ők nem voltak olyan kreatívak, mint az elődeik. Néhány régről fennmaradt írás szerint a pár száz holdévvel korábban itt élő vérgyermekek elég elszántsággal rendelkeztek ahhoz, hogy létrehozzák ezt a csodálatos helyet. Klara minden alkalommal ámulattal tekintett fel a jégből emelt palotára, mert elképzelni sem tudta, miképp készülhetett el. Sosem hitte, hogy Csillagvár valóban létezik, egészen addig, amíg a saját szemével nem láthatta azt. És ez a természetfeletti építmény már sok-sok holdszázada adott otthont az összes északi vérgyermeknek."

Azt hiszem, a mazochista írók társaságát erősítem egy alternatív naptárrendszer megalkotásával.
          
          Bár egy jó ideje csak olvasóként vagyok aktív ezen a platformon, most úgy döntöttem, ismét belevetem magam a Vérgyermekek történetébe, hátha sikerül valami használhatót alkotnom. Eközben néha-néha szeretnék kicsit visszatérni az Az Elme Démonához is, ugyanis egész szép előzménytörténet kerekedett ki az eddigi jegyzetekből. :DD

Szia! Köszönöm a listázást! <3

Köszönöm szépen a Sólyomtollas listázását! <3

Köszönöm, hogy olvastad A barátnőm nővérét és a listához adást, nagyon jól esett. :)

Évek óta csak fuldoklom a vázlataim tengerében, amik sehogy sem akarnak összeállni eggyé, bármennyire is érzem zseniálisnak néhányukat.
          Késztetést érzek, hogy írjak, sőt szétrobbant az alkotás iránti vágy, de közben egy rohadt szót nem tudok leírni.
          Most nagyon jól jönne valami tipp azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnám ezt végre leküzdeni. 

ÉS DOBPERGÉS!
          
          Vagy inkább egy újabb lemondó sóhaj.
          
          Sajnálatos rám nézve, hogy Az Elme Démonával valahogy nem jutok dűlőre (remélem, csak egyelőre), pedig a vázlatolás ideje alatt rettenetesen megszerettem a karaktereimet. 
          
          Nem tudom eldönteni, hogy ez jó hír-e vagy rossz, de megfogant bennem a százezredik ötlet, ami nagyon nagy valószínűséggel Vérgyermekek néven fog futni. 
          Az a jövő nagy kérdése, hogy végül megírására sor kerül-e egyáltalán, de majdnem biztos, hogy kint lesz itt, ha történik valami.
          
          Egy kis kedvcsináló ide (leginkább magamnak), avagy néhány dolog az alapsztoriról:
          - a wattpad szereplőgárdája olyan emberekkel gazdagodik, akik nagy dolgokra hivatottak történetük során
          - 12 hónap, 12 kő, 12 különleges képességgel megáldott fiatal karakter (kikkel a túlzottan nagy létszám miatt nem tudom, hogyan fogok boldogulni – alaposan meg kell gondolnom, mekkora fába vágom a fejszém)
          - egy sziget, melynek létezése bizonyított tény, de hosszú ideje senki sem vette a bátorságot – avagy kényszerült rá –, hogy ellátogasson oda
          - két titokzatos birodalom, melyek ősidők óta őrzik az első Vérgyermekek titkait, és egy hírhedt hadvezér, ki ezen rejtélyek megoldására feni a fogát
          
          Mivel én is nagyon kíváncsi vagyok, mit tartogatnak a sorok drága Vérgyermekeim számára, azt hiszem, én is az elmémmel fogok tartani ezen a különös utazáson. 
          
          Korábbi szituációkból ítélve, a változtatás jogát a fantáziám továbbra is fenntartja, így az egyetlen dolog, ami állandó ebben a beharangozóban, az a kezdeti lendületem. 
          
          Előre láthatóan fog némi kutatómunkával járni ez az iromány, de azt hiszem, nekem sem árt egy kis okosodás. 
          Akit csak egy kicsit is érdekel, tartson majd velem a jövőben. 
          
          További szép napot! 
          
          ×× Rella ××