Sziasztok!
Eddig még nem igazán fordult velem elő ilyesmi vagy egyáltalán hasonló, ami a mai nap meg történt!
Nem sajnálkozás vagy az miatt írom ki, mert magamat szeretném sajnáltatni, hanem igazából a felháborító eseményre szeretnék reagálni és véleményt gyűjteni. Bízok benne, hogy még vannak normális emberek a földön és nem csak olyanok, akik folyamatosan a telefont bújva élik a világukat!
Szóval...
Ma sajnos egy nyílvános helyen, még hozzá egy bolt parkolójában rosszul lettem. Egy éve diagnosztizálták nálam az epilepsziát, ami ráadásul gén epilepszia, édes apukámtól örököltem, így sokszor teljesen más mértékben jön elő a roham, hiába szedek rá roham gátló gyógyszert.
Mivel egyedül voltam a hat éves öcsémmel, éppen a nevelő apukámhoz tartottunk a boltból, mert eljött értünk kocsival, mikor meg történt a baj. Volt egy fiatal társaság ugyan ott a bevásárlókocsis résznél, ahol akkor mi is. Mivel még térben és időben orientált voltam, tehát magamnál voltam, ezért leültem és az üvegfalhoz támasztottam magam, közben próbáltam az öcsémre is oda figyelni, hogy ne hogy ki szaladjon az útra. Elő vettem a telefonomat, mikor éreztem az ismerős zsibbadásos érzést a lábaimba és szóltam az öcsémnek, szerencsére ő tudja nagyábból kezelni a telefonomat, hogy hívja fel apát és mondja meg, hogy baj van és hogy hol vagyunk.
Azok a fiatalok, közben, ahelyett, hogy meg kérdezték volna mi a baj vagy hogy tudnak-e segíteni, videózni kezdtek és nevetni rajtam.
Kérdezem én, egy ilyen esetben nem az lenne normális, hogy vagy oda megyünk meg kérdezni, hogy tudunk-e segíteni valamit vagy egyből metőt hívni?
Mi abban a szórakoztató, hogy valaki szenved és mit nyernek vele, ha levideózák az esetett?
Ti jártatok már hasonló helyzetben? Vagy hallottatok már ilyen esetről?
Ti mit tennétek ilyenkor?
