Az elmúlt pár hétben körülbelül 10 könyvet kiolvastam..ebből nyolcat egy hét alatt, és több is lehetne ha nem mentem volna el táborba.. Annyira belelendültem az olvasásba hogy amikortól felkeltem hajnalok hajnaláig csak olvastam...teljesen felborult a bioritmusom, de egyáltalán nem bántam.. Egyszerűen jó volt olvasni.. Feltöltött energiával, boldogságot okozott, boldog voltam, élveztem. Igazából most gondolkoztam azon hogy vajon miért és hogyan lehettek rám akkora hatással, hogy naphosszakat végig olvassak, hogy szabad perceimben is rajtuk gondolkozzak.. Egyértelmű hogy az irónő borzasztó tehetséges, úgy és olyan dolgokról ír, amik a korosztályunkat megérintik, reményt és boldogságot adnak, egy képzeletvilágot.. Mindenki maga elképzeli a szereplőket, a helyszíneket, a jeleneteket, látjuk magunk előtt az egészet, miközben olvassuk. Egy másik világba csöppenünk, velük együtt élünk át minden pillanatot, szinte már elhisszük, hogy valódiak.. És őszintén számunkra valódiak.. Azt kívánjuk, hogy bárcsak találkozhatnánk velük.. Aztán rájövünk, hogy amikor a könyvnek vége, az ő történetüknek is vége.. Legalábbis abból a szempontból, hogy könyvformájában, az író kezéből nem kapjuk meg, azt a folytatást, akit olyannyira várnánk.. Egyszer mindennek vége, a könyveknek is, és miután vége rajtunk áll, hogy képzeljük el a folytatást. A könyv boldogság, a könyv szabadság, remény.. Minden.. Köszönöm minden egyes írónak, hogy energiát fektetnek a könyveikbe, szórakozást, relaxációt, szabadságot, egy külön világot adnak nekünk, ahol minden a végén jó lesz.. Együtt élünk át a karakterekkel MINDENT. Köszönöm. Azon is gondolkoztam hogy talán azért élvezzük meg annyira a könyveket, mert ott sokszor sokkal jobb, mint a valóságban.. Mikor olvasol nem gondolsz a saját problémáidra, kikapcsolsz, csak a könyv és a szereplők vannak.
