parkimchi

Úgy érzem az írás nem nekem való. 
          	Félre ne értsetek. 
          	Imádok írni, míg benne vagyok abban a hangulatba. Utána meg csak nyűgnek érzem, és nem találom újra azt a hangulatot. 
          	Mindig rengeteg ötletem van, ami folyamatosan intenzív állapotban tart, de ettől már kikészülök. Biztos velem van a baj, hogy nincs cseppnyi elhatározásom, hogy megírják rendesen egy könyvet. A félidőben beadom a kulcsot, és mást kezdek el írni. Nevetséges, de ez van. 
          	Szóval már arra is gondoltam, hogy szimplán csak kiírom a cselekményeket amik bennem vannak, aztán tessék lássék, írja meg az aki akarja. 
          	Mennyire vagyok nem normális? 
          	

parkimchi

@MiciFaros Őszinte leszek, eddig nem olvastam a könyved, most is csak a legfrissebb fejezetet olvastam el. Tetszik a gondolat, és a mögöttes tartalom. 
          	  Talán ha újra az a démonfajzat lennék, aki jobban foglalkozik saját magával, és nem érdekelné a másik ember véleménye. Akkor tudtam volna annyi erőt gyűjteni, hogy felfogjam azt is amit mondani akarsz vele. Belátom a hibákat, amelyeket folyamatosan vétek magam felé. Viszont belülről nyomaszt a tény, hogy évekkel ezelőtt simán megtudtam írni egy könyvet (az most mindegy, hogy mennyire volt jó vagy sem. A folyamat végbement, nem akadtam el sehol) most meg csak ülök a laptop előtt és mikor kihagy a lendület, ott marad félbe. A bőröm alatt ott van mindig, hogy én ezt be akarom fejezni, be tudom fejezni. Aztán újra és újra ezt játszom el. Elhagyott a felelőtlenség, vagy nem is tudom micsoda. Tudom, hogy erőszakkal se megyek semmire se, viszont ezt a gátlásomat szeretném valahogyan megtörni. Mert szerintem csak egy gátlás van bennem. 
          	  
Reply

MiciFaros

@parkimchi Nem akarom rád tukmálni a saját írásom, de nem rég tettem közzé egy posztot, ami ilyen jellegű gondolatokat boncolgat. Nekem 10 évembe telt. Az írás pont akkor fullad meg, amikor erőszakolni kezded magadra.
Reply

parkimchi

Úgy érzem az írás nem nekem való. 
          Félre ne értsetek. 
          Imádok írni, míg benne vagyok abban a hangulatba. Utána meg csak nyűgnek érzem, és nem találom újra azt a hangulatot. 
          Mindig rengeteg ötletem van, ami folyamatosan intenzív állapotban tart, de ettől már kikészülök. Biztos velem van a baj, hogy nincs cseppnyi elhatározásom, hogy megírják rendesen egy könyvet. A félidőben beadom a kulcsot, és mást kezdek el írni. Nevetséges, de ez van. 
          Szóval már arra is gondoltam, hogy szimplán csak kiírom a cselekményeket amik bennem vannak, aztán tessék lássék, írja meg az aki akarja. 
          Mennyire vagyok nem normális? 
          

parkimchi

@MiciFaros Őszinte leszek, eddig nem olvastam a könyved, most is csak a legfrissebb fejezetet olvastam el. Tetszik a gondolat, és a mögöttes tartalom. 
            Talán ha újra az a démonfajzat lennék, aki jobban foglalkozik saját magával, és nem érdekelné a másik ember véleménye. Akkor tudtam volna annyi erőt gyűjteni, hogy felfogjam azt is amit mondani akarsz vele. Belátom a hibákat, amelyeket folyamatosan vétek magam felé. Viszont belülről nyomaszt a tény, hogy évekkel ezelőtt simán megtudtam írni egy könyvet (az most mindegy, hogy mennyire volt jó vagy sem. A folyamat végbement, nem akadtam el sehol) most meg csak ülök a laptop előtt és mikor kihagy a lendület, ott marad félbe. A bőröm alatt ott van mindig, hogy én ezt be akarom fejezni, be tudom fejezni. Aztán újra és újra ezt játszom el. Elhagyott a felelőtlenség, vagy nem is tudom micsoda. Tudom, hogy erőszakkal se megyek semmire se, viszont ezt a gátlásomat szeretném valahogyan megtörni. Mert szerintem csak egy gátlás van bennem. 
            
Reply

MiciFaros

@parkimchi Nem akarom rád tukmálni a saját írásom, de nem rég tettem közzé egy posztot, ami ilyen jellegű gondolatokat boncolgat. Nekem 10 évembe telt. Az írás pont akkor fullad meg, amikor erőszakolni kezded magadra.
Reply

parkimchi

Hello-Hello! 
          
          Nos, csak jöttem bejelenteni, hogy hoztam nektek egy naplót, amelyben arról beszélek, mennyire nehéz is az írás. 
          Aki akar nyugodtan dobjon ide bármit, hogy milyen témát olvasna benne szívesen. <3 

NikolettKirly

Szívesen olvasom a bővített verziót is :3 Kreatívnak vélem ezt az írást :D
            Meg köszönöm a gondolataidat, jó végre más szemszögéből is látni kicsit a dolgokat. Nem gyakran jön fel hasonló téma a baráti köreimben.
            Mindent bele neked !
Reply

parkimchi

@NikolettKirly Most mosom kezeim, mert leginkább én is ebben szenvedek. Hogy idő közben a lelkesedésem kiég, vagy pedig egészen más formában jelenik meg. 
            De az én megláttásom az, hogy teljesen rendben van félre tenni egy írást, hagyni, hogy leülepedjen. Ezután sokkal tisztábban láttod a saját írásodat is, ilyenkor már megláttod a logikai hibákat benne, amiket addig nem vettél észre, mert be voltál rá zsongva. 
            Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire zavaró. (Jesszus bele se merek gondolni milyen sokszor fakadok ki ezen) Viszont, hogy miért ilyen nehéz végigvinni az írást? Rengetteg oka lehet, mind személyes, mind lelki, mind külső. Szerintem a leggyakoribb a bizonytalanság és az, hogy valami elvonja a figyelmedet róla akaratlanul is, aztán már nincs meg benned az az érzés mikor elkezdted. 
            De szívesen írok erről bővebben a Villog a kurzorban. Nagyon jó témával láttál el! Köszönöm, hogy írtál <3 
Reply

NikolettKirly

Azon gondolkodom miért annyira nehéz végig írni egy történetet. 
            Belekezdek, egy ideig megy aztán félbe marad. Néha érkezik egy teljesen más ötlet amivel kezdek foglalkozni ám megesik mikor egyszerűen a semmiből félbemarad az írásom és hónapokig elő se veszem azt a történetet.
            Szerinted miktől lehetnek?
Reply

parkimchi

Írói gondolatok: 
          
          Kicsit kifakadok. Mivel nincs kivel megosztanom a pillanatnyi érzelmi túltengésemet, így szimplán kiírom ide. Aztán hátha találok olyat, aki egyetért velem. 
          
          
          – Nagyon lelkesen elkezdek egy történetet, aztán írás közben már azt veszem észre, hogy fejben teljesen másik sztoriban vagyok, ami jobban vonz.  
          – Néha idegesít az írás. 
          – A fejemben jól hangzik a történet, aztán amikor elkezdem megírni egyre furcsábbnak, zavaróbbnak érzem. 
          – A saját írásomat nem vagyok képes visszaolvasni, mert azt érzem végig, hogy milyen borzalmas. 
          – Igyekszem kerülni a kliséket, de ezzel csak azt érem el, hogy másik klisét használok. 
          – Szeretném megosztani másokkal a történeteimet, de képtelen vagyok őket befejezni. 
          – Félek attól, hogy ami regényeket írok, -amelyeket tényleg imádok-, és szeretek, mások utálnák. Rajongok a groteszk írásaim miatt, de azokat csak a kis lelkemen dédelgettem, hogy senki ne lássa. Pedig úgy megosztanám!! 
          
          
          Hirtelen csak ennyi, de amúgy még rengeteg feszkó van bennem. 
          
          

MiciFaros

@parkimchi Aki fél kitenni az írását, az szarja le és tegye ki. Ez csak a wattpad, én például mindig szívesen olvasom a kezdő írókat. Ne másokért tegyétek amit tesztek, hanem magatokért, akkor teljesen megváltozik minden belül. A tolakodó gondolatok is kedvesebbek lesznek. ♥
Reply

Ninotchka_

@parkimchi kedvesem, tudod, hogy mindig szívesen beszélek veled! Tudom, hogy kínosan elhaltak a csevegéseink, de hiányzol, szóval, ha rantelni akarsz vagy bármi, várlak szeretettel T. T
Reply

HirondelleNoire_

@parkimchi Igen, reméljük <3 Amúgy azok a groteszk írások jól hangzanak, én csípem az ilyesmiket. Nekem is van pár sztorim, amiket nem tudom, hogy valaha is fel akarok-e valahova tölteni, mert fix, hogy rosszul reagálnának rá, szóval átérzem a dilemmát.
Reply

parkimchi

Nincs is kegyetlenebb mint a világépítés. Bármennyi órát szöszmötölök vele, egyszerűen azt érzem, hogy még mindig a nullán vagyok. Mire elkészül a világ addigra elmegy a kedvem a könyv megírásától. 
          
          U.i: bárki aki erre tud egy jó tippet szeretettel várom a kommentjét. 
          
          

MiciFaros

@parkimchi Harmadik éve építem a világomat és teljesen más sztorikat írok gyakorlásképpen. Erre azért nincs jó tipp, mert mindenkinek más válik be. Próbálgasd magad minél több arcban, formában lehet azokból lesz meg az íróihangod, amiből megírod a világodat. Nálam most pont ez a rendszer fut. :d
Reply

parkimchi

Hello-hello! 
          
          Igazán régen írtam már ide ki bármit is, de most ég bennem az alkotási tűz egy ideje. Szóval gondoltam kicsit kérdezősködöm, hogy kit mennyire érdekel egy leszbikus történet? 
           Már nyár óta írom, igaz volt benne egy hosszabb szünetem, de úgy érzem, hogy ez a könyv végig lesz írva. Emiatt is merek már most beszélni róla.     
          Jelenleg a nyers szöveg már most eléri a 21537 szó számot, ami úristen! Eddig ez a leghosszabb irományom, úgy hogy nagyjából megvan 10.fejezet. Most nagy erővel foglalkozom ezzel a könyvemmel, és ha minden jól megy, akkor jövőre meg is leszek vele. Későbbiekben ha szeretnétek, majd néha updatelek ezzel kapcsolatban, hogy hogyan is haladok. 
          
          További szép napot srácok! <3 
          
          

parkimchi

@leiko_chan0 örülök, hogy van rá érdeklödő <3 
Reply

leiko_chan0

@parkimchi engem érdekelne! Nagyon felcsigázott az ötlet! A jövőben szívesen elolvasnám!
Reply

_fuchidareika_

oké, tudom hogy ez így tök fura lesz, hogy így ismeretlenül írok, de egyszerűen  nem tudok elmenni a profilképed mellett
          
          
            cHAnWOo uwuwuwu imádom

parkimchi

@_fuchidareika_ Bárhogy is nézzük Chanwoo a legjobb QwQ 
Reply

_fuchidareika_

@parkimchi nem lehet mindenkinek mindenki szimpi:( én személy szerint imádtam Alexet is, bár nem az első perctől kezdve hehe de Chanwoo már az első pillanatban belopta magát a szívembe és ahogy egyre tovább olvastam a sztorit úgy szerettem meg egyre jobban, szoval ő is különleges helyet foglal a szivecskembe
Reply

parkimchi

@_fuchidareika_ most amúgy itt örülök a fejemnek hogy másnak is feltűnt, hogy mennyire elképesztő a srác és nem csak Alex. Kövezz meg ha te őt is szereted, de nekem nagyoooon nem volt szimpi én végig Chanwoo miatt olvastam OwO
Reply

parkimchi

Hello-hello. 
          Ez lehet nem fog sok embert érdekelni, szóval előre is bocsánat. Viszooont megyek a nyári mondoconra és Togaként leszek megtalálható, plusz itt hagyom az insta nevemet, ha valakit esetleg érdekelne a képek, amelyeket készítettünk.  zsina._