persona_non__grata
Hát...jó régen voltam itt Szóval sziasztok! Igen, igen eléggé eltűntem minden téren és mindenhonnan. Fogjuk az egyetemre meg arra, hogy semmi sem úgy sikerült eddig, ahogy szerettem volna. Minden egyes alkalommal elmondom, hogy ezt nem akarom abba hagyni és be szeretném fejezni a sztorikat, néha napján írok is hozzájuk, de nem tudom, valaha sikerül-e ezt az ígéretemet teljesítenem. Nagyon sajnálom! :( Borítót is régen szerkesztettem, de ha esetleg valaki még aktívkodik, keressen bátran és megbeszéljük. Kinek hogy telik az idő? Nekem néha borzalmas, máskor meg szárnyalok. Maradjunk annyiban, hogy az egyetem elősegítette a kiégésemet, adott egy kis depressziót, felkavart bennem mindent, elvette az életkedvemet, félig-meddig ráfüggtünk az alkoholra, de valahol esélyt és lehetőséget adott. #bepositive Tanulság: ne tanulj jogot, csak ha mindenképpen el akarod pusztítani az idegrendszered. Szívesen. Remélem, kis hűséges követőimmel minden oké, látom néha-néha még felbukkannak újak, vagy éppen valaki visszatalál hozzám, ezt nagyon jó látni. :) Puszi mindenkinek! Sok sikert a továbbiakban!
Asuya88
@persona_non__grata hat, az egyetemi élet már csak ilyen. Én is depresszióba süllyedtem akkoriban. Sok volt az egész: iskola, munka, szociális élet. Aztán jött a felnőtt lét, ami mrg nyomasztóbb lett, majd újabb depresszió a babóimmal. Ma mar túl vagyok a gyesen, a legkisebb se kicsi, felnőttek között vagyok, így nem megy el az életkedvem, csak ritkán. Amúgy én írok, csak kevesebbet. Talpon vagyok 4-22ig, néha élni is fáj, de az íras atsegít a nehez időszakokon.
•
Reply