Anyukámék második fiaként láttam meg a napvilágot... vagy kezdjük hamarabb? Kezdő zigóta koromban... de inkább magzatvízben... Ez nehéz, de vannak úgy nehéz dolgok, hogy mégis könnyűek... Paradoxonokban(olyan detox ízű dolog) dúskáló napos világunkban napvilágosan igyekszem látni... na ezt itt kéne abbahagyni... Akkor más oldalról:), járjuk körbe a háromszöget, szög- öleljük fel... Ha találkozol valakivel (mindig valakivel találkozunk), ha érdekel, akkor keresed vele a kapcsolódási pontokat(a felszín alatt is, a páncélok alatt is), amíg meg nem találod a "vezérlő dinamikát", azt ami meghatározza, mint egy Golf áramlat, amire rábízza magát, s hagyja, hogy vigye, mint pl. az angolnák, soha nem látta még, hogy hova viszi, soha nem volt ott, de tudja, hogy neki mennie kell, s tudja, hogy az áramlat odaviszi, mert genetikailag van belekódolva, hogy van Valami az áramlaton túl... Ez a belénk kódolt "vándorlási ösztön" mindenkiben van, csak persze elnyomható s akkor nem akarjuk rábízni magunkat Valakire (mert valakire mindig kényszeresen szeretjük rábízni magunkat). Magunk akarjuk irányítani kis áramlatunkat, de abban nincs köszönet, legfeljebb örvénylet (merénylet féle) ami nem enged kitörni "bűvös körömből" s másokat is magával ránt. Valaki elég sokat beszél áramlaton túli dolgokról, amitől néha el tud szállni kettes számrendszerre épülő op. rendszerünk, de vigasztaló, hogy meg tudja oldani bennünk a nullával való osztásokat.
Ha egy mondatba foglalnám magam, akkor csak egy dolog, s minden ami ebből következik: azt hiszem, hogy Jézus nem beszélt hülyeségeket.