𝑹𝒐𝒔𝒆 𝑴𝒚𝒓𝒕𝒖𝒔

Sziasztok!
          
          Nem fejezettel, de annál inkább fontosabb résszel bővült. A jövőről szól, nézzetek bele!
          https://www.wattpad.com/story/403943436

Sziasztok!
          
          Kikerült a Gachiakuta fanfiction: Érzelemkutató küldetés legutolsó fejezete!
          A végére kicsit elnyúltak a fejezetek között eltelt idők, de most már teljes a létszám :D 
          Ha minden jól megy, hozok majd egy kis extrát a végére... ;)
          
          ~•☆•~
          Tizenegyedik fejezet: Végre őszintén
          
          (Most nem hozok jelenetet, az egész nagyon epic, egybe kell elolvasnotok :D)
          ~•☆•~
          
          Jó olvasást!
          https://www.wattpad.com/story/403943436

Sziasztok!
          
          Elhoztam egy újabb oneshotot ehhez a sztorihoz, atp csak irogatok nekik ilyen kis cukiságokat. :D 
          Elég hirtelen jött az ötlet, de már régen nem írtam, úgyhogy ez pont jó volt egy kis visszarázódásnak.
          
          Jó olvasást! 
          https://www.wattpad.com/story/359640645

Sziasztok! 
          Rettentő sok kihagyás után, de elérkeztem egy új résszel! Szüneteltettem a wattpad-et, de most már nem hagyom ezt a sztorit elveszni a süllyesztőben. 
          
          ~•☆•~
          Tizedik fejezet: A hős megmentő
          
          Oldalra fordította fejét, és akkor meglátta őt. Follo tőle három méterrel feküdt a porban. Látszólag eszméletlen állapotban. Zanka szíve kétszer olyan gyorsan kezdett verni, ahogy a mozdulatlan testet figyelte. 
          Kényszerítette magát a mozgásra, akármennyi fájdalommal is járt. Odakúszott a másik teste mellé, remélve, hogy nem érkezik épp támadás, különben mindketten meghalnak. A sors kegyességén múlt, hogy eltűntek egy időre a csápok, de Zanka nem nyugodhatott meg. 
          ~•☆•~
          
          Jó olvasást!
          https://www.wattpad.com/story/403943436

Sziasztok!
          
          Kikerült a Gachiakuta Fanfiction kilencedik fejezete, és ki merem jelenteni, hogy elértünk a történet csúcsára, de hogy innét milyen irányban folytatódik a cselekmény, az csak a hét második felében derül ki. :)
          
          ~•☆•~
          Kilencedik fejezet: Ha tudnád...
          
          – A ,,titkáról" van szó, ugye? – rajzolt idézőjelet a levegőben. – Legutóbb hajnalban együtt jöttetek haza... – Gris a tarkóját vakarva nézett a másikra, próbálta a megfelelő szavakat keresni.
          
          – Follo mesélte? – kérdezett vissza a másik. Ha a bátyjának elmondta, talán ő is elmondhatná neki a dolgot. Talán tudna segíteni.
          A szőke férfi arcára rózsaszín pír kúszott, pedig Zanka semmi kínosat nem említett.
          
          – Nem, csak... – Megrázta a fejét, majd élesen beszívta a levegőt. – Ha elmondok valamit, te is elmondod, miért keresed Follót? – kérdezte enyhe félelemmel hangjában.
          
          Zanka szeme elkerekedett. Nem állt szándékában kiadnia sem magát, sem esetlegesen Follót.
          
          – Mégis miért mennék ebbe bele? – húzta fel szemöldökét.
          ~•☆•~
          
          Jó olvasást!
          https://www.wattpad.com/story/403943436

Sziasztok!
          
          A heti két fejezetből csak egy jött most össze, sűrű volt a hét eleje :D
          Már közelítünk a sztori végéhez, de senki ne gondolja, hogy innéttől minden sima lesz... :)
          
          ~•☆•~
          Kilencedik fejezet: A meggyőzés nagymestere
          
          – Szét vagy esve, Nijiku... – Zanka nem látta ellenfelét a szálló por miatt, csak a hangja jutott el hozzá. – De majd én helyrepofozlak! 
          
          Mielőtt megfordulhatott volna, máris a földön találta magát. Rudo lábai a nyaka körül összekulcsolva, mintha csak megfojtani készülne őt. Mindketten a földön hevertek, de csak Zanka veszített. Köhögve próbált szabadulni, de Rudónak sikerült ismét a földre rántania. Nem veszíthetek!
          A szorítás engedett, így a Bájos Segítőpálcát megragadva combon döfte a másikat. A fehérhajú felnyögött, majd káromkodások közepette arcon térdelte ellenfelét. Zanka felugrott a földről, hirtelen több erőt érzett magában, mint az elmúlt egy hétben bármikor. 
          Gyorsan támadt, rúgott, és seperc alatt fordult az állás. Pálcája végével erősen taszított egyet a másikon, de nem elég erősen ahhoz, hogy a földre kerüljön. Egy szép folthoz viszont elég lesz.
          ~•☆•~
          
          Jó olvasást!
          https://www.wattpad.com/story/403943436

Sziasztok! 
          Kikerült a következő fejezet, melyben kedvenc apafiguránk megpróbál egy kis életet lehelni a workaholic főhösünkbe :D
          
          ~•☆•~
          Nyolcadik fejezet: A nagybetűs BESZÉLGETÉS
          
          – Megcsókoltam – bukott ki Zankából. Összeszorította ajkait, mintha így visszaszívhatná ezt a négy szótagot. Ezt az egy szót, amivel sikerült Enjinbe is belefojtania a mondandóját.
          Nem nézett a másik szemébe, nem mert. Mikor mégis felemelte tekintetét, a szőke férfi arcáról csak valami sejtelmes izgatottságot tudott leolvasni. Mint egy kisgyerek, akinek most jutott tudomására, hogy akármit megvetethet a szüleivel a cukorkaboltban. 
          
          – És? Élvezted? – Egyik szemöldökét játékosan felvonva nézett le rá. Zanka arca három árnyalattal vörösebb lett a normálisnál. Ismét a földet kezdte inkább szuggerálni. 
          Furcsa volt, hogy ilyen gyorsan elfogadta a tényt, miszerint Zanka megcsókolt valakit, ráadásul egy férfit, ráadásul Follót. Mintha csak azt jelentette volna ki, hogy a fű zöld, az ég kék, ja, és megcsókoltam a munkatársam.
          De a valóság most már tagadhatatlan volt:
          (Folytatás a fejezetben)
          ~•☆•~
          
          Jó olvasást!
          https://www.wattpad.com/story/403943436

Sziasztok!
          
          Kikerült a hatodik fejezet is, elég szélsebes fordulatot vettek az események, de nem éppen pozitív irányba...
          
          ~•☆•~
          Hatodik fejezet: Fogjuk az alkoholra
          
          – Az alkohol tehet mindenről – jelentette ki halkan. – Igen. Túl sokat ittunk, te is, én is. Elszaladt velünk a ló. Ez csak egy kis – megköszörülte a torkát. – kitérő volt, de már vége, úgyhogy én vissza is megyek... – győzködte mind a mellette lévő srácot, mind magát.
          
          Nem nézett Follóra, miközben felkelt az ágyból, nem nézett rá, miközben elindult az ajtó felé, és akkor sem, amikor becsukta azt maga mögött. Lehajtott fejjel ment a folyosón, fejfájása eltörpült a szívében érzett fájdalomhoz képest. Valami nedves folyt végig az arcán, ekkor jött rá, hogy sír. Durván letörölte a könnycseppet, majd gyorsított léptein. Minél előbb bezárkózik a szobája négy fala közé, annál kevesebb az esély, hogy valaki meglátja. Vagy annak, hogy Follo utána jön. 
          ~•☆•~
          
          Jó olvasást!
          https://www.wattpad.com/story/403943436

Sziasztok!
          
          Új fejezettel érkezem a Gachiakuta fanfictionhöz.
          Egyre beljebb haladunk a történetben, így egyre jobban gabalyodunk bele a cselekménybe (és a karakterek egymásba :D).
          Íme egy kis betekintő a fejezetbe:
          
          ~•☆•~
          
          Ötödik fejezet: Őszinteségi roham
          
          Az épületben nyoma sem volt a Takarítóknak, pedig nem volt kis létszámú a csoport. Valószínűleg mindenki aludt, ha csak nem kapott valaki ilyen késői órában küldetést. Szó mi szó, a hely kihalt volt, így az alkoholgőzös pár nagyobb hangzavart csapott, mintha fényes nappal történt volna mindez.
          Zanka majdnem elesett, Follo belerúgott egy a folyosón hagyott székbe, ami hangosan szántotta végig a padlót métereken át. 
          Lefagytak, amikor a bútordarab nekiütközött egy ajtónak. Follo szorosabban karolta át a másik vállát, miközben az ajtó alól sàrga fény kezdett kiszürődni. Egy nyikorgás, és egy újabb, de ez már nem az ajtóból jött. Egy dühös és álmos Enjin nézett szembe a két fiúval. 
          Végigmérte őket, kettőt pislogott, majd egy szó nélkül, csupán rájuk legyintve becsukta az ajtót. 
          
          ~•☆•~
          
          Jó olvasást!
          https://www.wattpad.com/story/403943436

Sziasztok!
          
          Újabb fanfiction résszel érkeztem, egyre forróbb és zavarosabb is a hangulat. :D
          Íme egy kis ízelítő:
          
          ~•☆•~
          Negyedik fejezet: Hupsz
          
          Hangos füttyszó szelte át a síri csendbe burkolózott helyiség. Mindketten a bárpult felé kapták a fejüket, ahol a pultos állt, majdnem olyan döbbenten, mint Zanka. Hiába a meglepettség, arcán alma méretű mosoly virított.
          Mikor realizálta, hogy reakciója kikerült a gondolatai közül, lekapta válláról a hangedlit, majd hátat fordítva úgy tett, mint akinek hirtelen fontos dolga akadt.
          A két srác pislogás nélkül meredt a hátára.
          ~•☆•~
          
          Jó olvasást!
          https://www.wattpad.com/story/403943436