Sziasztok!
A heti két fejezetből csak egy jött most össze, sűrű volt a hét eleje :D
Már közelítünk a sztori végéhez, de senki ne gondolja, hogy innéttől minden sima lesz... :)
~•☆•~
Kilencedik fejezet: A meggyőzés nagymestere
– Szét vagy esve, Nijiku... – Zanka nem látta ellenfelét a szálló por miatt, csak a hangja jutott el hozzá. – De majd én helyrepofozlak!
Mielőtt megfordulhatott volna, máris a földön találta magát. Rudo lábai a nyaka körül összekulcsolva, mintha csak megfojtani készülne őt. Mindketten a földön hevertek, de csak Zanka veszített. Köhögve próbált szabadulni, de Rudónak sikerült ismét a földre rántania. Nem veszíthetek!
A szorítás engedett, így a Bájos Segítőpálcát megragadva combon döfte a másikat. A fehérhajú felnyögött, majd káromkodások közepette arcon térdelte ellenfelét. Zanka felugrott a földről, hirtelen több erőt érzett magában, mint az elmúlt egy hétben bármikor.
Gyorsan támadt, rúgott, és seperc alatt fordult az állás. Pálcája végével erősen taszított egyet a másikon, de nem elég erősen ahhoz, hogy a földre kerüljön. Egy szép folthoz viszont elég lesz.
~•☆•~
Jó olvasást!
https://www.wattpad.com/story/403943436