nem hittem ebben, de úgy tűnik, én is belekóstolhattam az érzésbe; most már tudom, milyen úgy ülni a géped felett, hogy nem akarsz írni. helyesbítek; nem ÍGY akarsz írni.
egészen eddig imádtam a fiúkkal kapcsolatos shipes fanfictionöket, rövid kis szotorikat firkálni. azonban már sokkal inkább olyan munkákat akarok kiadni a kezeim közül, amik teljesmértékben a saját világom szüleményei és egyáltalán nincs köze egyetlen hírességhez sem. már eltűnt az a varázs, amit eddig éreztem, és ugyanez van magával a wattpaddal is. már nem bújom órákat sem írás, sem olvasás szempontjából, és engem speciel nagyon feldühít, hogy csak havonta hozok részeket – vagy akár ritkábban. szóval, most meghoztam azt a döntést, hogy takarékra teszem a wattpadot. lehet, visszapillantgatok, de nem valószínű, hogy az írás miatt, maximum olvasgatni. mindenkinek rengeteg türelmet és kitartást kívánok, én is el vagyok foglalva az élet csodálatosan meglepő és fordulatos cukiságaival, amelynek tanulmányozásában az összes energiámat előszeretettel fogyasztom el – ne aggódjatok, egy nap úgy is mi nyerünk.
köszönöm szépen az összes támogatást, amit kaptam. a legszebb megéléseim közé tartozik az EMPTY írása, és annak a végén, illetve közben kapott köszönet üzenetek – valójában akkor jöttem rá, mennyire csodálatos dolog írni, illetve érzelmeket ébreszteni emberekben csupán szavakkal.
az írást nem hagyom abba, sosem tudnék élni nélküle, csupán komolyabb projektekbe kezdek bele, amelyeket remélhetőleg egy nap a könyvesboltok polcairól lehet leemelni :]
még egyszer köszönök szépen mindent, hálás vagyok. vigyázzatok magatokra, legyetek jók, ha tudtok! ♡
