Valaki, aki igyekszik éjjel nem a háta mögötti  árnyakat kémlelni, hanem felette a csillagokat, de ez sajnos - vagy nem sajnos - nem mindig sikerül neki, ezért a háta mögött rejtőzködő démonoknak arcot, nevet, hangot ad. Így lesznek ötletei.


Mindig álmodozó típus voltam. Olyan, aki őszintén hiszi, hogy azzal is megváltja a világot, ha ad egy 100-ast annak, aki rászorul.
Persze emiatt sokan kinevetnek, vagy azt mondják, csak engem akarnak ezzel védeni, de nem fog sikerülni. Mind emellett, persze ők nagyon hisznek bennem. Persze... 
Szóval mindig is körülvettek az olyan emberek, akik lenéztek, akik gonoszak voltak, akik hazudtak, ezért alkottam magamnak olyan helyeket, ahol egyedül lehetek, vagy barátokat, akikkel együtt sütögethetünk a saját világomban. Természetesen nem az írással kezdtem. Először csak történetekkel szórakoztattam magamat. Aztán mások történeteivel, majd rátaláltam a Wattpadra és  rájöttem, hogy a történetek, azok valósággá varázsolása (,mert hiszem, hogy aki képes úgy írni, hogy az magábaszippant, az varázsol) mindig is nagyon fontos részét képezte az életemnek. 
Mindig író akartam lenni, több ötletem is van, de soha nem álltam neki írni, mert nem is tudom... Talán megijedtem. Igen, megijedtem, hogy mi lesz, ha a kutya sem néz ide. Aztán arra is rájöttem, hogy ahhoz, hogy nyerj, versenyben kell maradnod. 
Nem is értem mit hittem, amikor bizonytalanságomban nem csináltam semmit. Hiszen a nagyok is kicsiben kezdték. 
És most jól nézettek szét ezen a profilon! A kutya sem keres, a kutya sem olvas. És? Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, még ha senkit nem is érdekel. 
Hátha idetéved egyszer egy megfáradt vándor, harcos, királynő, ember, bárki, aki vagy. Tehát hátha idetévedsz, és megmozgatok benned valamit.
Gyorsabban kezd ettől verni a szíved, vagy lelassul és megnyugszol. Vagy egyik sem, csak itt vagy, és nekem már ennyi elég ahhoz, hogy feldobd a napomat, úgyhogy... Köszönöm