7 év…
Ennyi idő telt el, amióta a Wattpad közösségéhez tartozom. Büszkének kellene lennem (egy kicsit az vagyok), de igazából legbelül kudarcot érzek. Sosem tudtam olyan történeteket alkotni, amelyek úttörőnek bizonyultak volna, és százezres nézettséget generáltak volna. Tudom, nem ez a legfontosabb, de azért jól esett volna a szívemnek. És belegondolni abba, hogy 7 év alatt csupán egy regényt fejeztem be (azt is még 2018-ban), mert folyton letöröltem az új könyveimet, az valami borzasztó érzés.
Régebben mindenkinek azt mondtam, író akarok lenni, mert volt fent pár gyerekfejjel írt történetem, és azt hittem, enyém az egész platform, de realizáltam, hogy ezt elérni nehezebb, mint először terveztem. És minél görcsösebben igyekeztem valami olyat kitalálni, amivel végre elismert lehetek, és tehetségesnek tartanak, annál inkább eltávolodtam az írástól. 2020 végén, a Forma-1 világának megismerése rengeteget segített az inspirációban, fanfiction-ök készítésében, eleinte jól is ment minden, aztán ismét jött a koronavírus elején jött “írói válság”, ami még most is tart.
Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, akik már a kezdetektől, vagy a hét év alatt találtak rám, és a munkáimra, amikre csillag vagy vélemény formájában reagáltak. 337 követő nem sok, de nekem a végtelent jelenti.❤️
Egyszóval köszönök mindent nektek, remélem jövő ilyenkor már legalább még egy regényem befejezett lesz.❤️