Üdvözöllek barátom ! 
Bár nem ismersz virágszálam hadd mutatkozzak be alássan .  A világ egy apró eldugott kis pontján élek én , a teatralitást meg nem vetvén .  Habár nevem nem szel át sem városhatárt sem óceánt kilétem nem titok senki előtt sem,  legyen az rút démon vagy barát . Pöttöm porszem mivoltom , ki a múltat dicséri a jelent megveti és a jövőt reméli .  

Csöndes tömegben vagyok a szabadság szavára ingerlő vágy , ki nem mer megvetni sem életet sem halált .  S nagy költők pödrött bajszába vagy földet súroló szoknyájába kapaszkodván cseperedtem fel , kik kezembe adták a pennát  mondván " Van lehetőséged , alkoss mennyei mannát  !"  .   

Szívem szolid szendergéséből vad szél szórta szét színtelen személyiségem szemérmes szarságait , s lettem összeszedvén talpraesett büszke magyar lobogót tartó hazafi .  S legyen a sorsom akár vérmezőn való fájdalomtól fuldoklás vagy csicsás palotában való kávézgatás , baráti jobbom nyújtom feléd és kínálom a lehetőséget most és mindörökké , hogy válassz tőlem mit kérsz . Jobb kezemben tartott szalma szálat , vagy balban pihenő véres orgonaágat . 
A választás a tiéd .
Az ok okozat a miénk .
Az elfogadás terhe az enyém . 

De ki is volnék én ? Hisz soraim kuszák mint az egymásba gabalyodott népdalok melyek az idő szárnyán szállnak tovább a széllel . 

A nevem Renáta , ki nem más mint egy testbe zárt délibáb .