Legalább két hónapra eltűntem, tudom, de kicsit zűrössé vált az életem és tanulnom is kellett rengeteget, de így, hogy túl vagyok az érettségin, igyekszem visszatérni az írók és olvasók körébe is egyaránt!
Legalább két hónapra eltűntem, tudom, de kicsit zűrössé vált az életem és tanulnom is kellett rengeteget, de így, hogy túl vagyok az érettségin, igyekszem visszatérni az írók és olvasók körébe is egyaránt!
Esküszöm igyekszem az In the shadow of the past és a Serpent in the Storm könyveim folytatásával, de négy hét múlva érettségi, és totálisan szét vagyok csúszva.
Azt hiszem nagyon nem kedvel az élet mostanában. Több embert veszítettem el három hónap alatt, mint az elmúlt 19 évem során valaha, és fáj, hogy a (volt) barátomon sem tudtam segíteni lelkileg, aki a saját depressziója miatt hagyott el.
Igen, és ilyenkor történik az, hogy minden problémámat az írásba fojtom, amit a karaktereim fognak megbánni.
A Pókember: Idegenben nézése közben konstatáltam, hogy csak egy kicsivel, KICSIVEL KÉSŐBB kellett volna megszervezniük azt a bugyuta osztálykirándulást Olaszországba, és akkor talán, TALÁN jókor lettünk volna jó helyen, mikor Velencébe utaztunk.
Most szomorú lettem.