Éreztetek már teljes ürességet belül? Amikor minden teljesen mindegy és nem számít semmi. Amikor a világ érdektelenné vált számodra pontosan mások érdekei miatt.
A bizalom csak szemvillanás és sosem tudja az ember, hogy kinek adjon belőle. Kétségbeesésében a legközelebbi kedves mosolynak megszavazza a lehetőséget, hogy bízzanak egymásban, aztán mégjobban pofára esik, mint előtte. Szex, jólét, önös érdekek. A világ mozgatórugói. A világ mozgatórugói, melyek szétrombolnak minden egyes emberi kapcsolatot. Ezek a kapcsolatok egykor szeretetre, megértésre épültek. Vagyis ezt hittük. Aztán az egyik fél ezt megcáfolta. És mi marad? Az üres emlékek, olyan hamis érzelmekkel összetűzve, melyek már csak az ember szívének facsarására alkalmasak. De a szív nem adja fel. Dobog tovább, csak az éltető vér szürkül el a benne felgyülemlő mély kétségbeeséstől. Ettől a szív, a lélek, a test elsorvad és nem tud mást csak némán vágyakozni valaki után, aki végre emberként látja őt. Egy barát, aki a legrosszabb napokon is meghallgatja a legmélyebb titkaink vagy egy társ, egy szerető, aki nem csak a szex örömét keresi, hanem partnerének porcikáit akarja ismerni és dédelgetni. De ez már csupán plátói vágyakozás. Ilyen nincs. Az emberek elveszik a bizakodók erejét, a kitartók támaszát, az előretörők célját.
És nem hagynak mást nekünk, csak az ürességet.
"Te kerested magadnak!"
