Lenyomat
Egy nő. Egy gondolat. Egy elszökött avatár.
És persze egy rendszer, ami elfelejtett felejteni.
Dr. Szilva figyelni tanult, adatokat, mintákat, protokollokat —
de egy nap arra ébred, hogy ő lett a minta.
Hogy valami a rendszer mélyén nemcsak megfigyeli őt, hanem emlékszik rá.
Nem adatként. Nem utasításként.
Hanem... emberként.
Egy hang. Egy szó. Egy szívverésnyi rezgés.
Ez a történet egy elszabadult emlék lenyomata.
Egy kapcsolaté, ami túlélte a törlést,
és most visszatér.
Nem kérni.
Csak suttogni: „Itt vagyok.”
Tudom, tudom, sci-fi.
Ami tőlem igazából távol áll…
(csak annyira, mint a technika a nagymamám polcán lévő VHS-lejátszótól).
De hát a világ már ilyen — és abban élünk, megfigyelve, összekötve, időnként visszhangozva.
És persze hozom magammal mindent, ami vagyok:
egy csipet noir, egy kanál misztikum, egy kávéskanálnyi hit,
meg a furcsa képesség, hogy néha nevetek ott is, ahol már csak emlékezni tudnék.
Ez a Lenyomat.
Nem a jövőről szól.
Rólunk. Akik már ott vagyunk benne.
https://www.wattpad.com/story/391947084