Elég sokáig voltam távol a watty világától, es az, hogy ma feljöttem keresni valami igazan jo könyvet ami leláncol, ismét romba dőlt tervnek tűnik.
Őszintén? Tényleg csak valami könnyed, kedves f1-es sztorit szerettem volna. Az illúzió amibe ringattam magam egészen pontosan 1 percig tartott, de lehet annyi se volt. Az első könyvre mentem rá amit feldobott a watty.
Mondd el! - Lando Norris címmel.
És a legnagyobb fájdalmam, hogy hiába küzdünk csapatostul azért, hogy ha már ír valaki akkor vegye mar a fáradtságot és ő találjon ki valami korszakalkotót, valami szerethetőt, aminek az írásába kicsivel több, mint 5 percet fektetett. Nem pedig szó szerint lemásolja másnak a munkáját. Mert ez történt.
És felfoghatatlan, hogy a sajat írásom zs kategóriás változatát látom.
Soha nem voltam egoista, nem ismerem el az értékeimet, de életem első könyvét annyira szeretitek, hogy ha másban nem is, de ebbe a ténybe büszkén kapaszkodhatok. Pontosan emiatt állok értetlenül a tény előtt, hogy nem csak a sztroi lett lemásolva, hanem konkrét párbeszédek, részek lettek kimásolva. A fáradságot sem vette a kedves leányzó, hogy esetlegesen átfogalmazza.
Úgyhogy köszönöm szépen, megtisztelő, hogy a 2 évvel ezelőtt augusztus közepén, a mar elvonuló nyar legtikkasztóbb melegében megírt soraimat most más tollából viszontláthatom. Habár a megvalósítás, a fogalmazás, és a szókincs hagy némi kívánnivalót maga után, de hát istenem értékelni kell, hogy pontosan tudja a kiscsaj kitől is kell plagizálni, talán ez az egyetlen rám nézve pozitív hatása a dolognak.
Egyébként csodaszép (futam) hétvégét kívánok mindenkinek! ❤✨