ismerős az érzés, mikor csak úgy elakarnál tűnni a földről?
mikor már kedved sincs élni és nem látod annak értelmét?
sokszor gondolkodom el azon; mi értelme a létezésemnek, hisz egy senki vagyok egy porszem. semmit sem tudok felmutatni és félek hogy elbukok ezzel csalódást okozva mindenkinek, ezért inkább meghúzom magam a sötétben és elbújok a világ elől.
félek az elköteleződéstől a jövőtől....
mindent amit mondok vagy teszek... az semmit sem ér.
mindenki félvállról vesz,
az önbizalmam darabokban
nem tudok semmit sem jól csinálni
és csak panaszkodom, szóval mindenki idegeire megyek:)
nem akarok beszélni,
nem akarok enni,
nem akarok teher lenni,
nem akarok gondot okozni,
nem akarok lélegezni,
nem akarok létezni sem!
