vacak-kacat
Nagyon rossz, hogy 5 év után eljutok oda, hogy a fejemben megvan az egész koncepció, hogy hogyan zárhatnám le a sztorit, de egyszerűen nem bírom rávenni magamat az írásra :( sorry, ha valaki várja, remélem, egyszer csak megemberelem magam ): <3
vacak-kacat
@Katus135 aw istenem mennyire aranyos vagy, nagyon köszönöm, hogy ezt megosztottad velem! <3 és ez még inkább arra motivál, hogy befejezzem ezt :’) <3
•
Reply
Katus135
@vacak-kacat Szerintem fontos, hogy ennek a storynak és magadnak persze adj időt és úgy tudd leírni, ahogy el is képzelted. Az írásod nagyon sokat hozzá adott magamhoz és az életembe egy külön helyet érdemelne, mert olyan fantasztikusak a főszereplők, fejlődésük és kapcsolatuk egymással. Már háromszor olvastam újra mindig mikor azt éreztem, hogy tudok újat tanulni belőle, tudok új szempontbol ránézni, ahogy régebben nem tudtam volna és így jobban megértettem a kettejük közt zajló húzd-ereszt játszmákat a kezdetekben és kapcsolatuk fejlődését a továbbiakban. Sosem fogom elfeledni mikor kis hetedikes koromban kezdtem olvasni, mikor fingom sem volt úgy kb semmiről és még google-t használtam, hogy rakeressek a szavak jelentésére és örömöt okozott, hogy szinte minden mondatban van valami új, amit nem láttam még semelyik könyvben, mintha a sorok között is lenne mit olvasni, ami nincs az ember pofajaba nyomva. Szóval hozzásegített ez a könyv az én szemilyesegem fejlődéséhez is, amit nem is tudom hogy köszönöm még, remélem tudod, hogy minden emberre, aki körülötted is el hatással vagy, meg maga a léted is. Várom mikor állsz készen befejezni, amit elkezdtél.
•
Reply