Olyan lány vagyok, aki felkel hajnali háromkor, csak hogy láthassa a napkeltét. Ahogy a sötétséget lassan elnyeli a narancssárga és rózsaszín fény. Néha ébren maradok egész éjjel, hogy kávéval a kezemben nézhessem az ablakomban ülve a csillagokat. Szeretem hallgatni a csöndet. Tele van a fejem gondolatokkal, amik néha túl zavarosak ahhoz, hogy magamban tartsam őket. Ilyenkor írok. Néha csak szösszeneteket, van hogy oldalakon át sebesen mozognak az ujjaim a billentyűzeten. 

Mindig más. Minden. Ahogy én is.