„A nagy visszatérés, vagy inkább kúszás a porban”
Szóval gondoltam, hogy újra írok. Mert miért ne? Az emberben néha feléled a kreatív vágy, hogy aztán pár órával később szembesüljön azzal, hogy a vágy nem egyenlő a tehetséggel. De most komolyan: kinek írok?
Emlékeztek még a wattpad aranykorára? Vagy maradjunk inkább a szinásfímkornál… Amikor mindenki BL történeteket írt… próbált, és Harry Styles minden második fanfictiónban vámpír volt, vagy minimum banda vezér? Amikor minden sztori végén az író megígérte, hogy „holnap jön a folytatás”, aztán soha többé nem hallottál felőle? (És igen, az a sztori, amit hetedik éve frissítést várva nézegetek, már személyes ügy. Karmolok, ha kell.)
Most viszont olyan, mintha az internet kreatív közössége átköltözött volna egy elhagyott szellemvárosba. Facebook halott, Insta a macskás posztok Mekkája, TikTokon meg az egyetlen megoldás ha MI-vel olvastatom fel, tört magyarsággal, egy minecraft gameplay videót alá vágva. (Bár… ki tudja, lehet, ez a kulcs a sikerhez.)
Szóval… újra letöltöttem a wattpadot, beléptem, és szembesültem a régi műveimmel. … Maradjunk annyiban, hogy az irodalom ellenes bűntettek nem megléphetetlenek.
Sajnálom azokat az elvetemülteket, akik remélve várták a folytatást… őszinte részvétem.
És most újra írok. Persze közben a wattpad kukásnarancssárga ikonja rám vigyorog, hogy inkább ezt csináljam, mint a diplomamunkámat, mert miért ne?
De megint adódik a kérdés: kinek?
Szóval itt vagyok… mert az ember néha nem tanul a hibáiból. ✨
