Oké, ti is utáljátok, ha akkor támad egy fényévekkel jobb ötletek, mint az eddigiek, amikor már valaminek a kellős közepén jártok? I feel ya, éppen megint egzisztenciális krízisben vagyok, mert teljesen át akarom írni a Widerstand elejét - ami magamat ismerve el fog tartani egy darabig.
Nem tudom biztosan, mi lesz még ebből, de szerintem életképesebb ötlet, mint a klisés "elrablós" változat. Ez lenne egyelőre az új prológus legeleje, fogalmam nincs, meddig jutok majd ezen a vonalon:
" A feldőlő szék koppanása a parkettán.
Idegtépő csend.
Egy csattanás, egy sikoltás, majd végül kiabálás.
Xaver Meyer mindig előbb ütött, mint beszélt.
Az emeleten pedig kinyílt egy ajtó; először csak résnyire, hogy a szoba foglya bátortalanul kileshessen a folyosóra, majd hallgatózni kezdhessen. Odalent nem szűnt a hangzavar, sőt, a férfi szitokszavai már az egész házban, és az ajtónál álló lány fejében is egyaránt visszhangoztak. Először mozdulni sem tudott a bénító félelemtől, majd ösztönei működésbe léptek, és elindították őt az útján. Az ajtó halk nyikorgását elnyelte a földszinten uralkodó káosz fülsértő zaja, amint átlépte a küszöböt. Remegő lábakkal elindult a lépcső felé, majd félúton megállt, s visszanézett. Az ajtó tárva-nyitva állt mögötte, ő pedig életében először nem vágyott az apró szoba által nyújtott fikarcnyi biztonságérzetre. Le akart menni, mintha csak tudta volna, hogy ha megteszi, már soha többé nem kell visszatérnie piciny börtönébe..."
Jóval több lenne a háttérsztori benne, igen. XD
Érdemes ezzel próbálkoznom..?
~z