Talán Szeretlek || On hold

Ki is vagyok én?

Sziasztok, én Cassiopeia Cepheus Mirandolína Autumn Andromeda Dumbledore vagyok és ez az én történetem!
Barnás szökés színű hajam van, egy kicsit enyhén hullámos. Világos de nem túl világos kék szemeim vannak.
Szüleim kiskoromban meghaltak, még Voldemort kezei alatt.
Így hát nem nagyon ismertem őket.
Nagymamám sosem szeretett volna engem nevelni, ezért, így sosem ismertem, -pedig én szívesen megismertem volna- sokáig neveldében nevelkedtem egészen olyan 6 éves koromig -meg kell jegyeznem nem szeretem ott lenni- 6 éves koromban Albus jött értem -ma már Dumbledorenak hívják a legtöbben mivel ő az igazgatója a Roxfortnak- amikor értem jött felcsillant a szemem, hogy lehet van még egy rokonom aki szeret?
Elmesélte, hogy él még a nagymamám, de fél fel nevelni engem, ezért megkérte a nagymamám Albust, hogy neveljen ő mintsem a nagymamám...
Ma már úgy tekintek Albusra, mintha az apám lenne. Mindent megtanított a mágiáról, mindig öröm teljesen mesélt a munkájáról a Roxfortban, szinte minden gyereket ismertem már, mivel annyit mesélt róluk. A családnevem Dumbledore, mivel az igazit már nagyon régen titkolják előlem. Apa még repülni is megtanított, de soha nem vett rá, hogy tudjak kvidiccsezni, igaz szerettem, meg tudtam , de valahogy soha nem izgatott a dolog.
Most biztos meg fordulhat a fejetekben az a kérdés , hogy ha szeretem és még tudok is játszani, miért nem játszok ?!
Hát erre magam sem tudnék választani , talán az lenne a legjobb válasz erre, hogy félek attól, hogy nagyobb sérülést szenvedjek.
5 évig tanított apa, úgy hogy szinte majdnem minden kisebb varázslatot tudtam fejből és majdnem mindegyik sikerült is elsőre . 11 éves koromban megkaptam a Roxfortos levelem. Így zajlottak le az események :
-------------------------Reggel------------------------
Mihelyt kinyitottam a szemem és öltöztem fel, rohantam le a postáért, és izgatottan néztem meg, van e közöttük bármilyen levél, amit nekem címeztek. Meglepetésemre volt is egy, Roxfortból jött, rohantam apához, de ő még aludt, ezért hát mit volt mit tenni felébresztettem .:
- Apa...Apa...APA- keltegettem egyre hangosabban
- Fenn vagyok...Fenn vagyok...fenn vagyok, mi ilyen sürgős?
- Megkaptam a levelem- mondtam izgatottan
- Milyen leveledet ?
- A roxfortból
- Ohh tényleg?, Ez mesés menj és bontsd ki
- Rendben- és ezzel kibaktattam a konyhába és egy késsel óvatosan kibontottam
- Elolvastam, és még bevásárló listát is kaptam- üvöltöttem ki a konyhából
- Itt vagyok melletted nem kell üvöltened
- Bocsi- mosolyogtam, mivel még mindig nem tudtam felfogni
-----------vissza a jelenben------------
Ez az emlékezetes nap még mai napig tisztán van meg a fejemben. A következő napokban apukámtól kaptam egy tágító és egy könnyítő bűbájjal ellátott ládát, nagyon tetszett Roxfortos volt. Kaptam még egy noteszt vagy naplót nem is, tudom hogyan hívják ezt a muglik, de kaptam egy olyan kis (most nevezzük naplónak ) naplót. Amibe bele irhatom a legféltettebb titkaimat...
Hamarosan eljött a nap, amikor végre elmehettem Roxfortba.